Vörösre kövezett út /1

1892! Ennyi idő távlatából baromi nehéz elképzelnünk vajon mi is játszódhatott le a XIX. század végén társadalmi és kulturális szempontból, de annyi bizonyos, hogy rendkívül izgalmas korszaka volt az emberiség modern kori történelmének. Az ipari forradalom lecsengett, az ember kényelmére alakította a hétköznapi életét. Az elegancia és a díszítettség uralkodik az
európai divatban, a tehetősebbek négykerekű önjáró szekereken pózolnak a macskaköves nyugat-európai fővárosi utakon a hatalmas méretű kezdetleges állókép-rögzítő masinák előtt. Nem, nem volt “share” billentyű rajtuk…!

Team of all Macs – A kackiás bajusz szponzoti előírás

Épphogy felfedezte Röntgen a sugarát, Becquerel pedig a radioaktivitást (köszi), mikor Észak-Amerikából lassú, fertőző gazdasági depresszió áramlik szerte a világba. Liverpool sötét utcáin az unatkozó értelmiségi a legújabb őrület részeseként bújja a magazinokban a rettenthetetlen és félrevezethetetlen Sherlock Holmes történeteit, szuperhős született!

Imigránsok áradata lepi el a várost, amelynek kikötője már a század elején a világ kereskedelmének 40%-át felügyeli. Valaki felfedezi, hogy milyen izgalmas vörös téglából épületeket emelni, és lelkesen gyakorolja hobbiját addig, míg hatalmas városrészeket nem áraszt el velük. Hol van még a Liver Building ekkor?

Liverpool belvárosa az 1890-es években

Ebben a miliőben éldegélt egy szerény, sodort bajszú, bőnadrágos sörfőző, nevezetesen John Houlding (itt jobbra), aki hogy-hogy nem, birtokolt egy futballpályát is az Anfield Roadnál (csak ne szaladjunk el emellett a dolog mellett! Sörfőző futballpálya tulajdonos, 1892-ben! Classic!) Hát ez a figura a felelős többek között azért a kárörvendő bizsergésért a bal fülcimpád alatt, mikor Steven Gerrard mesterhármast rúg az Evertonnak! Történt ugyanis, hogy Houlding megbeszélésre hívta a pálya bérlőit, akiket éppenséggel Everton FC-nek hívtak, és felvázolta előttük a tervét, hogy már pedig mostantól a futballmérkőzéseken csak az ő sörét lehet fogyasztani (logikus), meg különben is, fizessenek mostantól £150-tal magasabb bérleti díjat, mert Párizsban ő látott egy ilyen új, önjáró szekeret, amilyenje még nincsen!

Mondani se kell, hogy az Everton FC-nek ez annyira se tetszett, mint Downingnak a balhátvéd poszt, és Március 12-én elköltözött az Anfield Roadról és meg sem állt a Goodison parkig hála a jó ég. Három nappal később Houlding 500 fontért bevásárolt 13 skót labdazsonglőrt, és futballklubot alapított. Elvégre a sörnek fogynia kellett!!

Ez volt a “Team of all Macs”, a LIVERPOOL FC! A 13 játékosból 8 viselt tipikus “Mc”-kel kezdődő skót vezetéknevet. Kirívó dolog volt ez ám, a Liverpool FC vált ezzel az első csapattá amelyik teljes egészében külföldi játékosokból állt. Ez persze akkor sem nagyon zavart már senkit… A csapat a megyei bajnokságba nevezett, az első pár szezonban még az Everton kék-fehér szerelését használva. Az első mérkőzésükön sima 7-1-es vereséget mértek a Rotherham csapatára, jegyezzük hát fel a csapat történelmi első gólszerzőjét, ő volt Malcom McVean. Ez nem volt bajnoki ugyan, de az szintén hasonló sikerrel záródott (8-0 egy bizonyos Higher Walton nevű csapat ellen), és hölgyeim és uraim, a LIVERPOOL FC első tétmérkőzésének első gólját nem más szerezte, mint “Kovács KO-KO” John Smith! (Tényleg!)

Ilyen start után remekül alakult az első szezon is, rögtön sikerült a feljutás a Második Divíziónak nevezett ligába, amit aztán rögtön kiesés követett, csak, hogy utána újra feljusson a csapat. Rettenetesen hullámzó teljesítménynek tűnik, de ne felejtsük el, hogy bizonytalan gazdasági helyzetekben, nem a mai értelemeben vett profi játékosokkal, ekkoriban talán nem is létezett futballklub, amely futószalagon szállította volna a sikereket.


Houlding 1896 őszére elégelte meg, hogy haragosainak kék-fehér egyenruhájában szaladgálnak fiai a pályáján, és hogy megfelelő kontrasztot állítson nekik, piros-fehér szereléssel állt elő (balra nézz). Hosszú ujjú vörös felső fekete gombos gallérral, hosszú szárú fehér nadrág és fekete zokni, mindez nehéz, vastag anyagból. Semmi ami mai futball felszerelésre emlékeztetne,viszont valószínűleg az akkori trendeknek és elvárásoknak megfelelően elegáns, és tekintélyes volt.Ebből az összeállításból teljesen eltűnt a fekete szín, és a nadrág is inkább emlékeztetett egy short-ra már 1901-ben, amikor is a Liverpool FC első ízben nyeri meg a már akkor 18 csapatos topligát! Apró szépséghiba, hogy Houldingnak el kellett viselni egy 2-1-es vereséget az Anfielden az Everton ellen, bár valószínűleg ezt teljesen elfátyolozta a sörmámor mikor az utolsó bajnoki után két ponttal álltak a Sunderland előtt az első helyen! A csapat menedzserét Tom Watsonnak hívták, akit előző szezonban sikerült elcsábítani a Sunderlandtől 3 bajnoki cím után. Baráti gesztus volt lerabolni a sikeredzőt, és bajnokságot nyerni vele a korábbi csapata előtt. Már 100 éve is kegyetlen sztori volt a futball…

Az első bajnok csapat
A hullámzó teljesítményt mi sem támasztja alá jobban, mint hogy a következő szezonban újra sikerült kiesnie a csapatnak, hogy aztán újra feljusson. A sorozatot csak még megdöbbentőbbé tette, hogy egy katasztrofális első mérkőzés után (3-1-es vereség a Woolwhich Arsenal ellen, a csapat a meccset 9 emberrel fejezte be súlyos sérülések után) a Liverpool FC meg sem állt a következő bajnoki címig! A Liverpool két évtizeden belül kétségtelenül meghatározó szereplője lett az angol ligá(k)nak, de mindezek ellenére a még mindig legnagyobb várakozással övezett városi derbiken nem sikerült felülkerekedni az Evertonon. 9 egymás elleni mérkőzés volt a csapatok mögött, amiből 8 végződött Evertoni sikerrel, valamint a 25-7-es gólarányra és egy FA-kupa győzelemre is verhették a mellüket a Goodison Parkban. Azonban ez mit sem számított a végelszámolásnál, mikor is az újságok órási szalagcímekkel hirdették a Liverpool “felemelkedését a másodosztályból a bajnoki címig!”

Ezekben az években épült, és kapta az Anfiled déli lelátója a KOP nevet, megemlékezésül a Dél-Afrikában, Spion Kopnál elesett Mersey-parti katonák emlékére.

1907-ben retrosítottak a mezen, a piros felső-fehér nadrág kombó ugyan megmaradt, de újra előkerült a szertárakból a fekete sportszár, és ezúttal maradt is három szezonon át. Három rettentő változatos szezonon át. 1909-ban csak-csak sikerült bentmaradni a ligában, hogy aztán egy évvel később a Pool 5 ponttal maradjon le az újabb ligagyőzelemről az Aston Villa mögött. A csapat gólgyárosait Stewartnak, Hewittnek és Parkinsonnak hívták, szép lassan töltődött fel hát a csapat angol játékosokkal. 1905-ben a Liverpool 6-szor talált Sam Hardy kapujába a Chesterfield FC ellen, mindezek ellenére a fiatal kapus olyan meggyőző teljesítményt nyújtott a bajnokságban, hogy a következő szezonban a Liverpoolban FC-ben találta magát (£300 átigazolási díjért!). Az első kapuslegendánk 219 meccsen szerepelt a csapatban, 21 válogatottságig vitte és megkérdőjelezhetetlenek az érdemei az 1900-as évek végén és a 10-es évek első felében elért sikerekben. Kortársai egytől egyig elismerően nyilatkoztak róla, az a fajta kapus volt, aki a labdarúgás bármely korszakában világklasszis lett volna.

Sam Hardy akcióban

Rengeteg siker, izgalom és kudarc döcögtette tehát Houlding csapatának útját az első két évtizedben, és nem lehet eléggé hangsúlyozni a folytonosság és a szintentartás teljes hiányát. A
Liverpool 5 éven belül két bajnoki címet focizott össze, a közte lévő években viszont kétszer is megjárta a másodosztályt. Természetesen ez a tendencia nem csak a Poolra érvényes, és ez fokozottan izgalmassá tette egy-egy szezon kezdetét. Ki, hányadik helyen végez, megjósolni sem volt lehetséges. Az eredmények sokkal inkább szóltak a pillanatnyi formáról, egyéni teljesítményekről, és az érzelmekről, amit a csapatok közötti rivalizálás szült.

Folyt. Köv.

_________________

A hiánypótló poszttal juango örvendeztetett meg minket, természetesen  egyből leközöljük a folytatást is, amint kijön a nyomdából.