Ez sem Rodgers érdeme

Lehet, hogy túl racionális vagyok, és nem jól fogom meg a szurkolás érzelmi voltát, de elgondolkodtam, hogy mégis miért Rodgerst rakná mindenki a kínpadra az olyan meccsek után, mint a WBA elleni, és miért Suárezt, Sturridge-ot, Gerrardot, és a többieket cipelik a pajzsukon körbe az emberek egy olyan meccs után mint a mai. Pedig a két meccs nagyon hasonló volt egymáshoz, és Rodgers ugyanúgy nem befolyásolta a hétfői végkimenetelét, mint a maiét, mégis, egy -2 után ő az, akit a pokol mélyére küldenek, +5 után meg csak a játékosok mennek a mennybe.

Tegyük rendbe a dolgokat.

Kezdjük például ott, hogy mi az edző dolga, feladata egy csapatnál, de ez természetesen egy sokkal bonyolultabb kérdés, mint amilyennek hangzik. Az edzők feladata, befolyása a csapatra egy elég széles skálán mozog, amit egyik oldalról a Mourinho-, Ferguson-, Wenger-féle edzők, míg másik oldalról az olyan bábok határolnak, akiknek már a neve is feledésbe merül. De példának megemlíthető Schuster vagy Juande Ramos a Reálnál, akik csak Florentino Perez egyszerű bábjai voltak, de ha közelebbi példát akarunk hozni, el lehet vitatkozni azon is, hogy Kenny mennyire tudta befolyása alatt tartani a csapatot, hogy ki volt az, aki ténylegesen irányított, de ez a poszt nem erről szól. Ja, és persze vannak a szövetségi kapitányok, de az egy egészen más állatfaj.

Vissza az edző feladataihoz. Ha feltételezzük, hogy Rodgers nem egy báb az FSG kezében, márpedig ezt nyugodtan megtehetjük, akkor elég sok hatalom összpontosulhet a kezében. Ő irányítja a csapat edzéseit, megválogatja, kik legyenek a segédedzők, és az egyéb kiegészítő személyek kiválasztásakor is komoly súlya van a szavának, ő az, aki taktikát tervez, és tanít be a játékosoknak, aki videóelemez (ilyen szó nincs is, de az autokorrektornak tetszik, de az bezzeg nem, hogy autokorrektor), aki az igazolásokat irányítja, és persze ő rakja össze a kezdőt, bár ebben nyilván határok közt kell mozognia. Egy mondatban kifejezve, ő a főnök, ő az, akin el lehet verni a port, ha a csapat nem hozza az elvárt számokat. És ezt minden egyes vesztett meccs után meg is teszik jó sokan.

De az egészben azt kell észrevenni, hogy hiába az övé minden felelősség, pusztán közvetett módon tudja befolyásolni azt a folyamatot, ami a végső számokat produkálja. Üvölthet Downinggal, lehozhatja Lucast Hendersonért, tehet ő bármit, ő csak a vonal mellett, a szaggatott vonalon belül úr. Azon kívül csak egy távoli kiáltás a stadion morajában. Rosszabb ez a szerep, mint a kapusé. Nem is kell hibáznod, mégis bármikor kirakhatnak, ha valami nem úgy megy, ahogy eltervezték.

A meccseket nem az edzők játsszák le egymás közt, akkor FIFA-n is el lehetne intézni az egészet, az ami a pályán történik, az mind a játékosok felelőssége. Persze ők bizonyos taktikák és felállások szerint játszanak, ami az edzők munkája, de a kivitelezést a padon pampogó félhülyék semmilyen módon nem tudják befolyásolni. Suárez az, aki ötödjére nem találja el a kaput a tizenhatoson belülről, Carra az, aki alászalad egy felívelt labdának, amiből az ellenfél kontrát indít, az oldalvonalon álló öltönyös úriember meg maximum szentségelhet.

Ennek megfelelően az sem az edzők érdeme, ha a csapat 5-0-ra gázolja el az ellent. Gerrard volt az, aki beverte a büntetőt, Coutinho, Enrique, Suárez és Stuka volt az, aki halálpontos volt, na meg persze a kulcspasszokat sem Rodgers adta. A felállás, és az ellenfél erőssége sem volt különösebben eltérő a hétfői meccshez képest. (Tudom, a Swansea tartalékolt a Ligakupára, de egy, a bajnokságban előttünk álló csapat ezt a 11-et küldte ki a Hivatalos Bajnoki Meccsre, nyilván nem az volt a cél, hogy menjünk, alázzuk meg magunk az Anfileden.) Egyszerűen a Liverpool, mint csapat volt jobb annál, mint ami múlt héten volt. Ez nem fejlődés, vagy az edző kérdése, ez pillanatnyi forma kérdése, ahogy a WBA elleni meccs is az volt.

Most, hogy kielmélkedtem magam, azért nem fogom megállni, hogy ne örömködjek egy kicsit. Megvertük a Swanseat baszki! Nem azért nagy öröm ez, mert előrébb jövünk a táblán, vagy mert egy riválist aláztunk meg, egyszerűen csak egy 5-0-nak mindig, bárki ellen lehet örülni. Ha a szingapúri válogatottat verjük meg, akkor is. Az pedig már csak a hab az egészben, hogy a Swansea 2011-es feljutása óta játszott 4 meccsen eddig 0-2-2-vel álltunk, és utoljára 1983-ban győztük le őket.

Aztán örülünk Coutinho megérkezésének, Enrique fantasztikus góljának, amivel rácáfol Reinára, és nem csak egy gólja lesz a liverpooli karrierje során. De örülhetünk annak, hogy Suárez tovább üldözi van Persie-t az aranycipőért, hogy 2-ből két büntetőt halál magabiztosan értékesítettünk, hogy 3-ból kettő büntetőt meg is adtak. Ráadásul Webb volt az elkövető. Lehet, hogy csütörtökön kábé annyi esélyünk lesz továbbjutni, mint az Arsenalnak a Bayern ellen, de ma este, és holnap is még biztosan mosolyt fest az arcomra, ha erre a meccsre gondolok.

Aminek viszont nem örülünk, az Borini sérülése. Szegény srác sérülésből sérülésbe tér vissza, s bár nem tűnt olyan súlyosnak az esés, az első hírek szerint számára itt véget is ér az idei túra. Hivatalosan az ok a ‘dislocated shoulder’, amit laikusként egyszerű ficamnak hittem, de az ELTE-bioszos LudasMatt helyre tett, miszerint “sérülhetnek a szalagok, izmok, ha nem regenerálódik, az első kemény eséskor megint kiugrik”, ami persze csak még súlyosabb sérüléshez vezetne. Szóval Sterling és Assaidi is készülődhet.

De ha a poszt eredeti mondandójához visszakanyarodok, ezt a meccset a csapat nyerte meg, nem Rodgers. de a WBA ellenit is a csapat vesztette el, nem Rodgers. Csak persze ki küldené a halál másik végére Suárezt, ha máskor ő rúgja a gólokat. Ki harapná meg az enni adó kezet, ha van egy másik is, amibe bele lehet kapni. Edzősors.