Egy gyönyörű nap

Ünnepnap. Talán így tudnám a legjobban összefoglalni a tegnap történteket. Egy olyan napot, amikor igazolunk egy olyan csatárt, aki annyi gólt lőtt előző szezonban, mint Suárez, egy olyan napot, ahol a csapat egy sima unalmas meccsen nyert már megint 3-0-ra, és egy olyan napot amikor végleg lezárhattuk a Hodgson-érát. Na egy ilyen napot meg kell ünnepelnünk, de igazából a naptárba is bevéshetjük a 2013. jan. 2-ai dátumot, az év végi összegzésnél kellemes emlékként elevenedik majd fel. Hajtás után örülünk, de nagyon.

A legegyszerűbb talán időrendben haladnunk, így a meccs egy kicsit hátrébb szorul a neki szánt összefoglalón belül, de hát ennyi most belefér. Mivel a mai nap vizsgáztam Scouser-rel egyetemben (nyilván két teljesen eltérő egyetemen), így a tegnapi napot tanulás helyett nyilván inkább a Twitter kattintgatásával töltöttem, várva a messiásként érkező hírre, miszerint hivatalosan is leigazoltuk Daniel Sturridge-t. Scouser azonban gyorsabban reagált a hivatalos tweet-re a Facebookon, ezzel bizonyítva, hogy még mindig itt tevékenykedik (sőt, hamarosan poszttal is jelentkezik majd), így délután 4 körül már meg is volt az alaphangunk az estéhez.

Ezen a ponton egy kicsit elidőzök, mert nem pont a Fonat fb-oldalán, de máshol láttam, hogy Sturridge érkezésének sokan nem örülnek, mert 12 millióért vettük őt meg, míg a Chelsea 7.5-ért viszi pár napon belül Ba-t. Ilyenkor viszont gondoljunk arra, hogy Ba valószínűleg 100 ezer feletti keresetért váltott volna csak olyan csapatba, ami nem stabil BL-es. Ráadásul cirka egy hónapot most az Afrika-kupán lesz, minket meg nem kifejezetten segített volna ki egy magas fizetésű játékos, aki legalább 6 meccset kihagy a szezon közepén, és ha még nem is sérül le a válogatott meccsein, akkor is kipurcantja magát mire visszaér. És akkor a kettejük közti korkülönbségről még nem is beszéltünk, de úgyis jön holnap gringow egy Sturridge-poszttal. (A kis betűvel szedett rész Agger nevű kommentelőnk helyreigazítása, Szenegál ugyanis nincs ott az Afrika-kupán, csak én ennek tévesen nem nézte mutána, magától értetődőnek vettem. Elnézést.)

Haladjunk tovább az időben. Bár a West Ham hivatalos oldala semmit nem árul el Joe Cole-ról, a pletykák egyáltalán nem alaptalanok, ahogy a pletykák nagy része nem is szokott teljesen az lenni. Szintén a twitter volt az eszközünk az ügy felgöngyölítésében, s bár meg kell elégednünk egy nevén nevezett Daily Mail riporter forrásként való megjelölésével, ettől függetlenül a fejemet rá merném tenni, hogy Joe Cole tényleg orvosi alkalmasságin volt tegnap Londonban, illetve, ha mégse, akkor 24 órán belül ez megesik majd. Joe Cole volt az utolsó, csökönyös maradvány az RH- korszakból, aki két és fél év alatt a klubnak cirka 10,5 millió fontjába került, gyakorlatilag mindenféle megtérülés nélkül. Ha igazak az első hírek, és a West Ham semmit se fizet a játékjogának felvásárlásáért, akkor is 7 3,5 millió angol fontot spórolunk meg ezzel az üzlettel. Elég jó ár egy ennyire használhatatlan elhasználódott játékosért. Tény, hogy voltak jó pillanatai – bár elég sokat elárul a teljesítményéről hogy több jó pillanata volt BR alatt, mint az azt megelőző 2 évben összesen -, de mi mindig a kihagyott helyzetekre, a 60. perctől kezdődő nagy zihálásokra, és a peckesen csípőre tett kezére fogunk emlékezni. Ezzel az üzlettel mind a három fél elégedett lehet, mi különösen, de Farewell videót még az LFC TV se fog összerakni neki.

Mindezekkel megvoltunk fél 9-ig, a két üzlet által létrejött optimizmus pedig meccs előtti optimizmussá csapott át, és tegnap – csodák csodája – ebben nem is kellett csalódnunk. Optimistán vártuk a meccset, és utána még optimistábban állhattunk fel a tévé elől, hisz a csapat teljesítette az elvárást. Így kell megverni egy kisebb csapatot, ezzel a lendülettel, ezzel a magabiztossággal, habár a 3 gólhoz hozzá kell azt tenni, hogy 2 tulajdonképpen kontra volt, ami ősi erősségünk, tikitakából csak két lesgólra futotta.

Hátul összesen egy negatívumot, és egy gyengeséget lehet felhozni. Negatívum, hogy Pepe szép zöld gyepe meze már megint koszos lett, sőt, egy bravúr is kellett tőle 2-0-nál. Gyengeség, hogy Wisdomnak a kezdőben kell játszania 4. számú szélső hátvédként, az ő oldala lényegesen gyengébb volt főleg a védelmi feladatok ellátásában, de ez remélhetőleg feljavul a Mansfield ellen, hogy jövő héten Young ne úgy fusson majd el mellette, mint Cole mellett az évek. Vasárnap legalább 30 percet szánnék az ő játszatására, többet is lehet, csak mivel most sorozatos terhelésnek lesz kitéve, kérdéses, hogy ezt mennyire bírja majd.

Elöl viszont se gyengeség, se negatívum. Sterling, még ha még mindig kicsit formán kívül van, akkor is klasszis módon oldotta meg az első gólját, ha a lövés pillanatában megállítják a felvételt, és megkérdezik, hogy gól lesz-e vagy sem, cirka 80%-ot adtam volna annak, hogy a labda valahol elakad majd Mignolet-ben. Ahogy Sterlinget, és ahogy a Liverpool szerencséjét ismerem. Ehhez képest gyönyörű gól lett belőle, ami már alapot adott az elkövetkező 70, igazán élvezhető percnek. Sterlingnek ezért pacsi jár.

De a társak teljesítménye mellett Sterling elhanyagolható tényezővé zsugorodott. Suárez továbbra is zseniális, vitathatatlanul ő volt a meccs embere, de nála sokkal jobban tetszett nekem Gerrard. Egy Gerrardos Facebook-oldal rakott ki egy képet 3 Zidane-idézettel, amik vélhetően nem úgy lettek összevágve, mint Tom Brady és a Call Me Maybe:

„If you don’t have a player like Steven Gerrard, who is the engine room, it can affect the whole team.”

„He has a great passing ability, can tackle and scores golas, but most importantly he gives the players around him confidence and belief.”

„Forget Ronaldo and Messi, the best player in the world is Liverpool star Gerrard.”

(A találat az itt nem regisztrált Bence érdeme.)

Lehet, hogy ezek a mondatok nem ebben a hónapban, nem ebben az évben, vagy akár csak még csak nem is az azt megelőzőben hangzottak el, de a tegnapi teljesítmény után kezdem visszanyerni a hitemet abban, hogy a harmadik is igaz lehet. Gerrard tegnap megint olyat mutatott, amit csak akkor láttam volna, ha éjjel egykor nem nyomom ki az athéni BL-döntőt. A Fulham meccs után megint hatalmasat tudott villantani; az a 60 méteres passz Suáreznek olyan volt ami akkor is szerepelne egy PL2012/13 összefoglalóban, ha az egészre csak 2 perc állna rendelkezésre.

Ennél a képnél pedig már a Gerrard-Torres benyomásom volt. Egyszerre fantasztikus és reményteli.

Visszazökkenve a hirtelen támadt lenyűgöződésemből, rajtuk kívül is akadtak még komoly teljesítmények a pályán, és itt most leginkább Mignolet-re gondolok, de Downing is vállalhatóan Liverpool-játékossá kezd válni, Henderson pont azt csinálja, amit elvárunk tőle; a tüdejét teszi az pályára, Allen-t meg végre láthattuk az eredeti posztján játszani, amit gyorsan meg is hálált, habár a eredményben ez végül nem tükröződött.

Gyönyörű meccs, gyönyörű nap volt, egy nap, mikor az optimizmusunk nem vezetett kudarcba. Nem lesz ez mindig így, sőt, az is lehet, hogy inkább nem így lesz ez majd a jövőben, de ezt a pillanatot ki kell élveznünk, rég volt alkalmunk ekkora örömre Liverpool-szurkolóként.

Sucrénak is boldog születésnapot, ha már egy ilyen ünnepnapra esett a nagykorúságának elérése. :)