Részsiker

Tegnap este egy Liverpool dominálta meccsen, 23 kapura lövésből sikerült a Liverpoolnak 1:0-ra legyűrnie a Southamptont. Az alacsony helyzetkihasználási hatékonyság ellenére a három pontot már önmagában is részsikernek kezelhetjük manapság, van viszont egy tágabb értelemben véve vett részsiker, aminek mindenképpen örülnünk kell.

A meccs előtti szurkolói dumálások egy része azt járta körbe, hogy a könnyű sorsolású következő hét meccsén hány pontot kéne szereznie a Liverpoolnak a bajnokságban. Belemenni ebbe a témába már csak csapatunk közismert totógyilkossága miatt sem szeretnék, abból a szempontból viszont jó irányadó ez a sorozat, hogy lemérjük, mit kezd a mostani Liverpool azzal a helyzettel, ha hétről hétre esélyesként lép pályára. Utóbbi ugyanis jóideje komoly mentális gát a játékosok fejében, összeszámolni sem tudjuk hány fokhagymaszagú meccset néztünk meg az elmúlt években meddő mezőnyfölényben játszó, de ötlettelen Liverpoolokkal és az ikszeket ügyesen kibekkelő, vagy éppen győzelemmel meglépő kicsikkel. Most, hogy a mostani szezon ezen pontjára a játék, és főleg a védelem színvonala láthatóan javult augusztushoz képest, a sérülések elkerülik a csapatot és ráéreztek a srácok a pressing hogyanjára, na szóval tényleg nincs más hátra, mint elkezdeni nyerni. Most már nincs de.

Tegnap adott volt egy tervezhetően szétesett védelmű Southampton, amit le kellett gyűrni hazai pályán a legerősebb jelenlegi keretünkkel. Mindez sikerült is, az ellenfélnek apró átmeneti szakaszokat kivéve köze sem volt a meccshez, Gaston Ramirez is annyit tudott hozzátenni a délutánhoz, hogy egy buta faulttal hozzájárult a gólunkhoz. Az első félidőben hengereltünk, rúgtunk két kapufát is, majd a másodikat követően elég valószínűtlen módon, egy amúgy gyönyörűen helyezett Agger fejessel szereztük meg a vezetést. José Enrique ismét brillírozott, Gerrard olyan labdákat osztott amik az öt-hat évvel ezelőtti önmagát idézték, Suarez veszélyesen keverte a kártyákat, Reinának egy védenivalója volt, Lucas pedig talpon maradt. Soha rosszabb gyors játékos értékelőt egy félidőre, ráadásul a második negyvenötre sem változott meg a kép jelentősen, kicsit kijött a Soton a szorításból, mi pedig visszavettünk, de egy pillanatig sem volt benne a levegőben az, hogy egyenlíthetnek. Mindez komoly részsiker. Annak ellenére, hogy végül nem sikerült magabiztosan megverni őket, stabilan játszottunk a teljes meccsen és nem húztuk magunkra az esélytelenebb ellenfelet, nem lett körömrágós a vége. A United úgy szokott bajnokságokat nyerni, hogy sorozatban hozzák ezeket az 1:0-ákat. Nem a szórakoztatóipar csúcsa a műfaj, de kétségkívül hatékony és fenntartható, személy szerint imádnék ilyen meccseket látni hétről hétre.

Lucas Leiva

Jó volt újra látni

Az tehát abszolút részsikernek tekinthető, hogy a 2012-13-as Liverpool képes egy ilyen mérkőzésre, fejlődés szempontjából még jobban is örülhetünk ennek a forgatókönyvnek mintha az történt volna, hogy berámolunk nekik hármat az első félidőben, aztán tököket vakarva lekocogjuk a másodikat. A meccs ráadásul kiadta a következő lépcsőfokot is amit meg kell ugrania a csapatnak. Luis Suarez a megszokott „Vezetünk és nem rúgtam gólt, anyád!” indulatai közepette mert nagyot álmodni és be akart adni egy maradonás kezező gólt, mely igyekezetéért azon nyomban meg is kapta a kiérdemelt sárgáját, az ötödiket a szezonban, így nem játszhat a West Ham ellen jövőhéten. Noha az első gondolatra bebarnázhatjuk a boxerünket amiatt, hogy mégis mi az istent fogunk csinálni nélküle másfél órán át, a másodikra abszolút pozitív jelenségként élhetjük meg ezt az eltiltást, ami nagyon is jókor jött. Egyszerűen ki kell találnia a Liverpoolnak, benne főleg Brendan Rodgersnek, hogy mit játszik Suarez nélkül, hogy mit kezd azzal a helyzettel, amikor nem számíthat sem a Suarez gólra, sem arra, hogy egy-két védőt mindig leköt támadásban. Nélküle is ütőképesnek kell lenni, ráadásul olyan szintű terhelés volt Lalin a nyár közepe óta, hogy annak még pluszba örülhetünk ha pihenhet egy kicsit. Szóval ha lehet szeretni egy sztárjátékos eltiltását, akkor ezt szeressük.

Mindez viszont a közeljövő zenéje. A jelenben azt kell szeretni, hogy magabiztosan zsebeltük be a győzelmet a Southampton ellen, még ha azt a végeredmény nem is tükrözi hűen. De még egyszer, inkább hétről hétre ez, mint néha egy Wigan vagy Norwich.