Győzelem érvek nélkül

A Chelsea – Liverpool meccsek esetében létezik az utóbbi időben egyfajta hollywoodi forgatókönyv, amint a szerethető, de szedett-vedett egylet végül erején felül teljesítve megveri a nagy és rettegett ellenfelét, mindenféle racionalitást mellőzve. Lehet ezt mumusságnak, Torres-átoknak vagy bármi másnak nevezni, mindenesetre a számok magukért beszélnek, az utolsó négy bajnokságbeli meccsét megnyerte a Liverpool a Chelsea ellen, utoljára pedig még Benítezzel a padon kapott ki. Az sem tegnap volt – de nézzük mi lehet holnap.

A párosításban lévő szedett-vedettség és a rettegettség talán most a legerősebb mindkét oldalon az elmúlt években, mindez úgy, hogy álltunk már ki ellenük Roy Hodgsonnal is. A chelsea-sek a téli edzőpuccsuk után hirtelen elkezdtek focizni, aminek egy Bajnokok Ligája győzelem lett az eredménye. Az innét rájuk szakadt pénzből – meg abból, ami úgy általában náluk van a csukcsföldi parlament elnökének jóvoltából – pofátlanul erősítették a nyáron alapból is bivalyerős keretüket, leszerződtetve az egytől-egyig kiváló Victor Mosest, Eden Hazardot, Marko Marint és Oscart, így a gépezet nem igazán érzi meg a szépkorára Kínába pályázó Drogba hiányát. A Chelsea FC még Fernando Torres továbbra sem túl acélos formájának ellenére is stabilan játszik, és a bajnokságot is csak hathatós bírói rásegítéssel nem vezetik éppen. Terry most tér vissza az eltiltásából, nélküle elég sok gólt nyeltek az elmúlt meccseken, bár reméljük, hogy mindez nem csak a hiánya miatt alakult úgy.

Az lehet ugyanis a Liverpool kitörési pontja a Stamford Bridge-en, hogy a Suarez & The Teens nevű zenekarunk megkavarja a lapokat annyira a hazaiak bizonytalan védelmében, hogy azok tovább nyeljék az elég sok gólt, a vendég védelem és Joe Allen pedig igyekszik kihúzni kevés veszteséggel a kilencven percet, Agger könyököstől, mindenestől. Rodgers a kezdőcsapat túlnyomó többségét el sem vitte Moszkvába, így azok kipihenten mehetnek ki a pályára az ellen a Chelsea ellen, amit rendesen megizzasztott a Sahtar a hétközi BL fordulóban. Reina valószínűleg védeni fog már, ami saját, illetve Jones formájára nézve nem biztos, hogy jó dolog, mindenesetre igaz. Előtte Skrtel-Agger fixnek tekinthető, őket a szintén visszatérő Johnson és a Newcastle ellen egész korrekten játszó José Enrique egészítheti ki. Középen Allen – Gerrard – Sahint jósolunk, elől pedig a már említett Suarez – Sterling – Suso hármas érkezik minden bizonnyal. Nagyot nem is lehet tévedni ezzel a kezdővel, ugyanis az utóbbi hetek kimutatták, hogy a Liverpoolnak idén nincs A és B sora. Egy játszani tudó tizenegye van, illetve van másik tizenegy ember, akik ledobják a melegítőt ha fütyül az edző és tervezetten rossz játékkal kis arányú vereséget vagy döntetlent céloznak meg, hogy addig is teljen az idő amíg a játszani tudó tizenegy a gyúrónál fekszik. Igaz ha az erős kezdőnket vesszük, akkor sem szól semmilyen érv amellett, hogy miért kéne megvernünk a bivalyerős Chelsea-t, viszont az elmúlt évek Chelsea-verései mellett is nagyjából ugyanennyi érvünk volt előzetesen, aztán mégis. Maradjunk tehát annyiban, hogy most is nyerünk, pont.

A végére pedig a slusszpoén: Howard Webb vezeti a meccset.