Calm down! Calm down! Dalglish se volt kapitány

Azt hiszem, el kell oszlatnunk néhány tévképzetet. A Vörös fonat nem folytat boszorkányüldözést, sem lejárató kampányt a kapitányunk, Steven Gerrard kárára, nem rá mutogatunk, nem őt okoljuk az eredményekért. Nem okolunk senkit, mi jó korán felkészültünk arra, hogy nem lesz egyszerű az új kezdet. Korábban néhányszor már kitértünk arra is, hogy Gerrard nem illik ebbe a csapatba, a játéka nem passzol a Rodgers-féle játékhoz, ami lassítja az átállást az új filozófiára, hiszen egy lényeges eleme annak. Az történt, hogy felvetettünk egy egyáltalán nem új keletű problémát, kimondtunk eddig csak gondolt dolgokat. Hogy ez blaszfémia lenne? Ugyan már!

Gerrard a világ legkomplettebb játékosa, de azt sem szabad elfelejteni, hogy igazi brit futballistáról van szó az ő személyében, ami a viszonylagos taktikai képzetlenség mellett azt jelenti, hogy a hagyományos 4-4-2-ben, a hagyományos angol játékstílus mellett bármely poszton klasszis teljesítményt tud nyújtani, ezt láttuk például az EB-n is. A helyzet viszont az, hogy most egy nagyon nem-brit stílusra állunk át, és ez az egyik legnehezebben Gerrardnak fog menni, akitől teljesen idegen ez az egész. Mindenki látja, aki nem teljesen hülye a focihoz, hogy Rodgers nyilvánvalóan nem azt kéri a játékosaitól, hogy néhány passz után előre küldjenek egy hatvan méteres labdát, Gerrard pedig folyamatosan ezt csinálja, nem találja a helyét. Gerrard is elmondta, tisztában van vele ő is, hogy a játékán változtatni kell, ahogyan azzal is, hogy nem kell bűnbakot keresni, az átálláshoz időre van szükség. Ezt nem győztük hangsúlyozni mi sem, tudtuk előre, hogy többször is hivatkoznunk kell majd arra a bizonyos posztra, talán reposztolására is szükség lesz.

Ettől a problémától, vagyis, hogy Gerrard idegen test az új játékrendszerben (és abszurdum lenne egy 32 éves játékosra szabni egy csapat játékát, amikor hosszú távú építkezésre szánjuk el magunkat), teljesen független az az egyáltalán nem alaptalan észrevétel, amely szerint Stevie_G nem egy kifejezett kapitány, nem egy született vezető. Gerrard tipikus első tiszt, az elitkatona, akire mindenki hasonlítani szeretne, a legértékesebb ember az egységben, de nem igazi vezető. Mikor láttad Gerrardot leüvölteni egy játékostársa fejét? Mivel a motiváció-probléma már krónikussá vált az edzőink részéről, akkor legalább a kapitánynak kell előlépni ebben a műfajban. Persze, ott van Carra, de ő kb. az egyetlen a keretben – na, meg valamennyire Reina –, aki helyre teszi a többieket, amikor arra van szükség.

Gerrard képességei, eredményei, az elvégzett munkája alapján mindenki előtt jár, tekintélye megkérdőjelezhetetlen, így egyértelmű, hogy a karszalag az ő balján van. Ettől függetlenül az is vitathatatlan, hogy a keretnek szüksége lenne egy igazi vezető személyiségre, egy olyan szuggesztív emberre, aki már azzal ösztönzi a társakat, hogy a szemükbe néz. Az már természetesen részletkérdés, hogy kin van a karszalag, de aki megfordult néhányszor öltözőben meccs előtt, az tudja, hogy kellenek azok az emberek, akik feltüzelik a többieket, hogy ne lélektelen kóvályogjanak a pályán akkor se, ha vezetést szerez az ellenfél.

Gerrard viszont a pályán ezekben a nehéz szituációkban nem kommunikál a játékosaival, és a testbeszédéből sem meríthetnek erőt a többiek. Ez azért van, mert ilyen típusú személyiség, nem született vezető. Nem kérdés, hogy a középkezdéskor elsőként, és feltartóztathatatlanul fogja a küzdelembe vetni magát, leads by example de a futballnak van egy pszichológiai oldala is, amit szintén menedzselni kell, és fontos az is, hogy minden játékosra máshogyan lehet hatni. Néhányan, igazából kevesen – ez főleg a rutinosabb játékosokra jellemző –, erőre kaphatnak a társuk küzdeni tudásából, de sokukkal, és főleg a fiatalokkal beszélni kell, üvölteni kell. (Ez katonáknál ugyanígy van).

Ez a probléma persze lehet, hogy eltörpül most a többi gondunk mellett, de most jutottunk el oda, hogy megfogalmazzuk.

Még egyszer, szájbarágósan:

A Vörös fonat nem kérdőjelezi meg Gerrard tekintélyét, eredményeit és képességeit.

A Vörös fonat szerint nem Gerrard tehet a gyengébb eredményekről.

A Vörös fonat szerint nem kell elzavarni Gerrardot sehova, szükség van egy jó, taktikailag kicsit átképzett Gerrardra.

A Vörös fonat szereti Gerrardot.

A Vörös fonat szerint Gerrard a csapat ikonja, legendája.

A Vörös fonat mindössze annyit állít, hogy Gerrard nem az a tipikus vezető személyiség. Amúgy ezzel sem találta fel az időgépet, az eddig is nyilvánvaló kellett, hogy legyen mindenki számára, hogy Gerrard nem az a típusú vezető alkat, mint mondjuk Greame Souness – egyébként az sem véletlen, hogy az angol válogatottban is csak Terry balhéja után kapta meg a szalagot. És az sem véletlen, hogy Kenny Dalglish se volt a Liverpool kapitánya, noha ő a legnagyobb legendánk, és mindenki tudta már akkor is, hogy ő a legjobb játékos a keretben. Egyszerűen nem vezérkan – ezt később több játékosa is alátámasztotta, akit edzett.

Nem kell neki karszalag, mert ő a király