A legjobbakat Craig!

Volt nálunk egy kemény férfi. Olyannyira kemény volt, hogy kicsit bohózatba is illet, ahogyan hétvégéről hétvégére nekiment az angol bajnokság hegyomlás védőinek, holott alig több mint 170 centimétert kapott a teremtőtől, pontosabban egy walesi apától és anyától. Nem játszott nálunk sokat ez a férfi, hisz benne volt már a korban, viszont amikor játszott, sokszor minden csak róla szólt.

Szántott a bal szélen, fáradhatatlanul fuckincuntozta az ellenfeleket és a játékvezetőket, délcegen feszített közöttük, valamint több fontos gólt is rúgott egy olyan liverpooli idényben, amikor nem csak, hogy a fontos gólok megszerzésében nem volt jó a csapat, de semmilyen gólok megszerzésében sem volt az. Nélküle pont annyira lett volna Carling Cup győzelmünk, amennyire neki nyaka van. Semennyire sem. Epizodistaként érkezett hozzánk másodjára, hogy a gyermekkori idolja kezei alatt dolgozhasson, mindezért súlyos fontokról mondott le. Epizodistaként távozik tőlünk szűk egy évre rá, mivel az idol tovább állt, így úgy gondolja, neki is tovább kell állnia. Visszamegy a szülővárosa csapatába, ami talán az utolsó lesz megannyi epizóddal teli karrierje során. Tudtuk, éreztük valahol, hogy ez így lesz, de azt is tudjuk, érezzük, hogy ez így van rendjén. A búcsú sem túl könnyes, mivel erre a férfira csak úgy tudunk gondolni, hogy automatikusan megjelenik egy széles vigyor az arcunkon. Craig Bellamy jött, látott, majd kiköpte a tüdejét, végig anyázott egy évet és okozott nekünk sok felejthetetlen pillanatot, foci közben és annak apró szüneteiben is. Meg persze győzött, minket szurkolókat legalábbis simán megnyert.

A legjobbakat Craig!