Csak egyféleképp lehet focizni
„Az európaiak megmutatták, hogy csak hátulról építkezve lehet játszani.” Ezt nem Brendan Rodgers mondta, hanem Bill Shankly. Shankly játékról alkotott felfogása alapvetően összecseng Rodgers filozófiájával, vagyis végre olyan edzőnk van, aki az igazi Liverpool Way irányába tereli a csapatunkat. Shankly egyébként mondott még más témába vágót is, és noha ezek nagyon alapvető dolgok klubunk történetével kapcsolatban, a blogon eddig még nem kerültek elő, most viszont a legjobb pillanatban vagyunk ezek felidézéséhez.
Bill Shankly a legtöbb brithez hasonlóan nem volt taktikai géniusz, mégis megértette és átlátta ezt a játékot, olyannyira, hogy a valaha volt egyik legnagyobb csapat alapjait fektette le.
„Rájöttünk, hogy nem lehet minden labdabirtoklásból gólt szerezni. Ezt Európától, a latinoktól tanultuk meg. Amikor hátulról építkeznek, kis csoportokban játszanak. Az ellenfél által felvett alakzat folyamatosan változik, ahogy ők is mozognak.”
Ezt manapság a Barcelonától láthatjuk, pedig valaha a Liverpool is így játszott, és így kellene játszania újra, ha a régi sikerek szellemében akar focizni.
„Egy darabig megy ez a macska-egér játék, amíg nem nyílik lehetőség a végső passz eleresztésére. Egyszerű és hatásos… Persze, eltartott egy ideig, amíg a nézők megszokták.”
Mivel most már Angliában is néznek La liga-meccseket, talán nem fog újra olyan sokáig eltartani. Mindenkinek meg kell értenie, hogy a direkt foci nem az igazi liverpooli foci.
„…labdakezelés és passz… labdakezelés és passz… labdakezelés és passz… mindig.”
Semmi agyatlan rohangálás. Eleve az angol focinak nem kellene agyatlan rohangálásnak lennie, ez egy téves felismeréseken alapuló fundamentalista irány, ami valamiért az alapelv szintjére emelkedett Angliában a nyolcvanas évek környékén, pedig Ramsey világbajnok csapata se rohant agyatlanul – amikor kellett, tartotta a labdát, mert a magyaroktól elég jól megtanulta, hogy ez milyen hatásos.
„A Liverpoolnál senki sem rohan a senki földjére, senki se rohan a labdával az ellenfél térfelére. Ezt egyáltalán nem támogatjuk. Semmi értelme. Aki megkapja a labdát a Liverpool csapatában, lehetőségeket akar… legalább két üres embert akar, akihez passzolhat, talán hármat, talán még többet. Átveszi a labdát, gyorsan továbbadja, majd az is továbbadja, és ez így megy tovább. Lehet, hogy nem jut messzire, de az ellenfél által felvett alakzat változik. Előbb-utóbb valaki belopózik.”
Erre a játékra tehát nem szabad idegen és megvetendő dologként tekinteni, noha nem is kellene rózsaszín borotvával a kézben játszani. Szőröstökű gyerekként is ki lehet sakkozni, és körbe lehet adogatni az ellenfelet, az az igazi pass and move. Az egyetlen mód, ahogy focizni érdemes.
