A védők rendben vannak

Folytatjuk a 2011/2012-es trauma év feldolgozását, ezúttal a védőink teljesítményét fogjuk értékelni. Elöljáróban érdemes leszögeznünk, hogy a Liverpool csakis védelmének köszönheti, hogy egyáltalán a nyolcadik helyig elverekedte magát, összességében tehát egy korrektül összerakott stáb őrzi a kapunkat – itt-ott persze akadnak problémák.

2009/2010-ben az év legjobbja, 2010/2011-ben pedig a Liverpool egyik legkiegyensúlyozottabban teljesítő játékosa volt az a Pepe Reina, aki ebben a szezonban valamiért elvesztette a fonalat: nagyon nehéz ezt elmagyarázni, mivel Reina – emlékeim szerint – egyetlen csúnya potyát sem kapott ebben az évben; a probléma inkább az volt, hogy egyetlen bravúrt sem hajtott végre. Szinte az összes 50-50-jét elbukta, a rögzített helyzeteknél pedig bizonytalanabb volt egy kapura forduló Torresnél. „Francba már, legalább ezt az egyet megfoghattad volna…” – ez a keserű mondat valószínűleg sokak száját hagyta el május közeledtével.

Nem hisszük, hogy egy szezon alatt a PL egyik legjobb kapusából állandó önveszélyforrás válhat, ezért ezt az egészet a rossz időjárásra és Reina szomszédjában lakó, éjjel-nappal ugató kutyákra fogjuk. Emlékszem, a Chelsea elleni bajnokin, miután Lukaku fejesét hárította, hatalmasat rúgott a kapufába: szólt ez az előtte bekapott elég béna Ramires-gólnak, de úgy általában az egész idénynek. Jövőre jobb lesz, értem?

Dempsey használja ki Reina hibáját

Idén kapusok egész hadát sikerült kipróbálnunk, Reina mellett Doni, Jones és José Enrique is szerepelhetett ezen a poszton. A brazil kapcsán nagyjából azt kaptuk, amire számítottunk: egy meccsre beállhat, de azt erős túlzásnak érezzük, hogy a két meccs alatt két orbitális bakit (Blackburn, Swansea) vétő Doni akár csak a kezdő közelébe is kerülhetne egy egészséges Reina mellett. Jones szintén két meccs erejéig védhetett, de az elsőn majdnem ő is kiállíttatta magát. Egyikük sem életbiztosítás, de persze nem is erre kellenek.

Az idény egyértelműen legjobb játékosai középső védőink voltak, Agger és Skrtel egész egyszerűen zseniális párost alkottak itt. Agger konkrétan nem vétett védelmi hibát (nem rúgott luftot kritikus pillanatban, nem fejelt mellé tisztázásnál stb.), ground 50-50-ben pedig csak Skrtel volt nála jobb a Premier League-ben. Skrtel vesztette el a harmadik legkevesebbszer a labdát és csaknem 3000 percnyi játékra volt szüksége, hogy hibázzon. Mind fejpárbajban, mind ground 50-50-ben ő volt a Premier League legjobb játékosa. Skrtel brutális statokat dob be a közösbe, Agger pedig játékintelligenciát és olyan felfutásokat, amelyek nem egy támadás alapját adták az év során. Ha mindkettejüket sikerül megtartanunk – és egyikük sem sérül meg huzamosabb időre –, középen jövőre sem lesz problémánk.

Kettejük mellett még Carragher és Coates is felbukkant néhányszor ezen a poszton. Habár Carra évről évre egyre kétségbeesettebben lohol az aktuális támadó után, tizenhatoson belüli megmozdulásai láttán pedig egyre többen kapnak a szívükhöz, arra, amire idén használtuk, jövőre is tökéletes lehet – vele kapcsolatban igazából csak az a kérdés, ő akarja-e ezt. Agger mellett például abszolút vállalható, még mindig. Coatesről egyelőre nem mondanánk komolyabb ítéletet, egy “biztatót” megszavazunk neki (volt néhány komolyabb hibája, de vázze, hány játékosnak néz ki így az első PL-gólja?!).

A széleken Johnson, Kelly, Flanagan és José Enrique munkáját kell értékelnünk (Fabio Aurelio egy PL-meccsen lépett csak pályára, őt ezért most hanyagoljuk). Johnson meglehetősen semmilyen éven van túl, voltak jó megmozdulásai (Chelsea ellen), de úgy egészében véve semmi kiemelkedőt nem tett – ami mondjuk José Enriquével szembeállítva akár dicséretként is felfogható: a spanyol idénye egy ballisztikus rakéta röppályájára hajazott, amely a gyors emelkedés után kicsit megtorpant, majd leomló sziklaként esett vissza a nagy semmibe, hogy aztán a Wembleyben robbanjon fel/törjön/pusztítson. A mai napig rejtély, mi történhetett vele, leépülése azonban igencsak fájdalmas volt: olyan december környékére átért a “nem csinál semmit” fázisába, február vége felé pedig már legszívesebben kivettük volna a kezdőből. Meggondolatlan passzok, túlerőltetett szólók, bizonytalan szerelési kísérletek. Túlzás azt állítanunk, hogy rajta ment el a Chelsea elleni döntő (mert például Reina is kivédhette volna azt az első, igencsak ergya kapura lövést), de az biztos, hogy az első gól nagyrészt az ő hibája volt. Jövőre bele kell húznia, mert egyelőre Johnson is előzi a bal oldalon.

Kelly első gólja a nagyok közt

Kelly és Flanagan értékelése kicsit nehezebb, hisz egyikük sem töltött el sok időt a pályán: előbbivel kapcsolatban továbbra is minden oké, Flanagan viszont idén kifejezetten rossz volt. Flannóról tudjuk, hogy ennél jobb, Kellyről meg azt, hogy lesz még ennél is jobb – szóval itt sincs nagy baj, csak hát azok a rohadt sérülések…

Összességében elmondhatjuk, hogy nincs komoly probléma a Liverpool védelmével: egy-egy agyturkász beszélgessen el Reinával és Enriquével, Aggert és Skrtelt azonnal klónozzuk le, és jövőre nem kapunk gólt. A bajok a 2011/2012-es idényben sem itt voltak, előreláthatólag a következő idényben sem itt lesznek.