Legyen Ön is Liverpool-szurkoló!

Unja, hogy csapata mindig győz? Elege van a gólzáporokból? Hányingert kap a tikitakától? Vagy csak egyszerűen unatkozik és mazochista? Mi tudjuk a megoldást! Legyen Ön is Liverpool-szurkoló, s gondjai egy csapásra megsokszorozódnak!

“Kedves pofátlanul sok pontot gyűjtő csapat drukkere! Nyomorúságos dolog, ha az ember csapata örökké sikeres: a bőség zavara szinte fojtogató, a klub szinte bármilyen játékost megkap, a pénzcsapok pedig megnyílnak. Hát kinek van erre szüksége? Ki akar a győztesek egysíkú mezejébe tartozni? A szürke hétköznapoknak most vége! Legyen Ön is Liverpool-szurkoló, s végre megtapasztalhatja, milyen a f.sz másik végén lenni.”

“Kedves aránytalanul jól passzoló csapat drukkere! Pontos passz, pontos passz, pontos passz, pontos passz – és ez így megy 90 percen keresztül. Rémes. Kiábrándító. Kinek kell ez? Aki látványos és gyors játékot akar látni? Pfej. Az Ön szenvedései egy csapásra véget érhetnek, ha a Liverpool FC-re vált. Garantáljuk, hogy passzaink több, mint 85%-a vagy pontatlan vagy ötlettelen lesz. Amennyiben most vált csapatot, eséllyel indul egy XS-es Torres-mezért, amit tegnap találtunk a hazai öltözőben.”

“Kedves Everton-drukker! Hiányolja csapata régi arcát, a szürke, unalmas mérkőzéseket, ahol a csapat egyáltalán nem akart győzni, s Ön kényelmesen süppedhetett bele a középszer jólesően langyos bőrfoteljébe? A megoldás roppant egyszerű: elég egy gyors városi csapatváltás, s újra minden a régi lehet.”

Április 1. – kacagtunk fel a dátumot látva. Azért eddig legalább volt egy olyan elképzelésünk, hogy a dolgok, események, szégyenfoltok vagy sikerek egy bizonyos érzelmi intervallumon mozoghatnak csak: lehetnek meghökkentő bírói döntések, csúnya pechek, kihagyott tizenegyesek, utolsó percben bekapott gólok, de hogy azért ezek határok közt mozognak. Hogy ennyire abszurd legyen egy meccs, hogy ennyire ne tudjuk eldönteni, sírnunk vagy nevetnünk kellene… na erre nem gondoltunk.

Egy ideig azon dühöngtem, hogy miért nem megy ma a Liverpoolnak, aztán már nem is dühöngtem, csak mint egy pörgős akciófilm vágásán kesergő kisnyugdíjas kapkodtam a fejem, hogy mi a rák folyik itt. Egyik felfoghatatlan esemény követte a másikat, egyre abszurdabb lett az egész, mintha részleteket néznék Dr. Parnassusból, aztán a végén már nem értettem semmit. A megoldásra Donnelly elvtárs jött rá: elindult a tét nélküli kísérletezés, amikor céltalanul öntögetünk össze furcsa színű folyadékokat, hátha jót nevethetünk. (Vagy tényleg ekkora szarok vagyunk)

Kennyék és a srácok is rájöttek, hogy az Arsenal-meccs óta mindenki magasról tesz erre a bajnoki idényre (NOT), szóval gondolták, kicsit feldobják a mérkőzést. Most gondoljon bele mindenki: mikor láthattuk volna azt, amint José Enriqué kipaskol egy beívelést? Na ugye, soha. Mikor láthattuk volna, hogy a bíró benéz egy gólvonalról kézzel kitaszajgált labdát és egy 7 méteres lest – ráadásul mindezeket egyszerre??? Na ugye, hogy sosem.

Már az első 30 perc után kiderült, hogy Gerrard és Suárez nincsenek formában, ezért a csapat még felszabadultabban, még aktívabban nem csinálhatott semmit. Így utólag nehéz dönteni, hogy a levonulás jobb döntés lett volna – bár az igaz, hogy így megfosztottuk volna magunkat a kapusként sokkal jobban szereplő José Enrique látványától, ami lássuk be, komoly érvágás lett volna a meccs élvezeti értékét illetően.

Rengeteg magaslabdát hagytak még ki a srácok, ezért mi adnánk egy esélyt Andy Carrollnak managerként, Suáreznek középső védőként, Gerrardnak másodedzőként. Csak hogy kicsit elmókázzunk még a maradék idényben, elvégre tréfa tárgya ez már, nem?

Ez itt a Liverpool FC, ahol bármi megtörténhet. Itt kéremszépen nincs unatkozás, nincs tökörészés. Itt kérem vagy az van, hogy egy abszurd kísérletet látunk, egy tréfarépát zabáló csapatot, vagy az, hogy a játékosaink olyat tesznek, amit évek óta nem láttunk (biztos volt ilyen év, mondjuk az ötvenes években?): leszarják a bajnoki idényt. Itt még ez is megeshet.

A nagyon siralmas és végtelenül elkeserítő – minden türelmünk ellenére elkeserítő – valóság az (cáfoljon már meg valaki, ugye csak kísérletezünk?), hogy olyan lendülettel adtuk fel a szezont, amilyen lendülettel egy tizenkétezer méteren szárnyait vesztő Portsmouth tud belefúródni a csődvédelem kopár sivatagjába.

A kommunikációt vagy a teljesítményt hiányoljuk. Mondják meg, hogy lefutottnak tekintünk mindent, a kupára hajtunk és a bajnokságban kísérletezni fogunk. Vagy ha nem, mert elvégre ez a Liverpool FC, ahol soha nem adnak fel semmit, akkor produkáljanak valamit. Mert ez így nem állapot.

Képek: Sky Sports