Be tudjuk darálni a kiscsapatokat is

Igen, tényleg így kell megvernünk egy angol csapatot: semmi mészárlás, semmi túlbonyolított játék, odamész, kényszerítőzől, bevágod, ennyi. A Liverpool különösebb fennakadások nélkül (nemlétező szögleteket és egyéb bírói tévedéseket nem számítva) győzte le a Stoke Cityt, ezzel pedig ott van az FA-kupa elődöntőjében.

Ahogy azt az Everton elleni mérkőzés kapcsán is tapasztalhattuk, a Liverpool olyat tett, amit a szezonban viszonylag ritkán: kihasználta a helyzeteit. Suárez be tudja csavarni a tizenhatoson kívülről is, Downing pedig át tud lőni négy védő közt is – szóval képesek vagyunk rá. Hogy mi kell ehhez? Tizenegy ilyen játékos.

Nehéz kiemelni bárkit is, hiszen a védelmünktől kezdve a két támadónkig mindenki jól játszott tegnap: Skrtel mez helyett lassan egy “Defending like a boss” feliratú pólóban léphet pályára, Kelly pedig meccsről meccsre jobban érzi a támadójátékot. Spearing és Gerrard együttműködése szintén rendkívül biztató.

Mivel a Stoke elég hatékonyan zárta le a széleket, Maxi és Downing nem tudott itt érvényesülni: mindkét gólunk abból született, hogy a szélsőink középre húzódva őrizetlenül maradtak – többek közt ezt nem sikerült felismerni a Sunderland ellen, ahol nagyjából végig a két oldalt erőltettük.

A két gólhoz persze az is kellett, hogy a szezonunk eddigi részének játékára egyáltalán nem jellemző gyors kényszerítőket is bedobjunk (egyedül a City elleni 3-0 alkalmával volt erre példa), de a beadások helyett középre húzó szélsők is sokat segítettek.. Gerrard és Maxi különösen jók a tempós játékban, egy-egy gólpasszal illusztrálták ennek tényét – a szándékosságon már lehet vitatkozni.

Carroll játéka megint érdekesre sikeredett, ahogy az Everton ellen, úgy most sem az eredeti posztján szerepelt a legjobban, az viszont már tendenciának mondható, hogy Andyfiú passzai nemcsak egyre jobbak, hanem egyre hasznosabbak is: ismét volt két olyan ívelése, ami bárkit elégedettséggel töltene el. A játékintelligencia megvan, a kellő állóképesség hiányzik továbbra is – na meg a gólok…

Összességében egy nagyon jó kis meccsen vagyunk túl, a lehetőségeinket sikerült kihasználnunk egy foggal-körömmel védekező Stoke ellen – abszolút elégedettek lehetünk a csapattal. A rögzített helyzetek levédekezésével továbbra is bajok vannak, de Crouch gólját tulajdonképpen egy nemlétező szögletből kaptuk, szóval egy kis csúsztatással ez is rendben van.

Ott vagyunk a Wembleyben – megint. Ott vagyunk egy kupa elődöntőjében – megint. És habár ott a kínzó kérdés, hogy vajon merre járt ez a fajta teljesítmény az Everton elleni bajnoki előtti meccseken, most mégis inkább örüljünk annak, ami van: a Liverpool magabiztosan győzte le az egyik legkeményebben védekező kis/középcsapatát (a mi szemszögünkből csak kétfajta csapat létezik: akik olyan erősek, mint mi és akik nálunk gyengébbek), egy éven belül a második trófeáját nyerheti meg, a játékunk kifejezetten lendületes és nézhető volt, a góljaink pedig szépek. Így kell játszania egy Liverpoolnak. Kennykérem, itt folytassa!

Képek: LFC.tv