Megáll-e az élet Lucas Leiva nélkül?

A most következő posztban arra az elsőre egyszerűnek tűnő, ám valójában rendkívül összetett kérdésre keressük a választ, hogy Lucas Leiva novemberi sérülése tényleg komolyan befolyásolta-e a szezonunkat. Az általánosan elfogadott vélemény szerint Lucas kiesése kinyírta a Liverpool 2011/2012-es idényét, megnéztük, hogy a számok és tények mit mondanak.

Mielőtt megindulna az alaptalan kritikaáradat, álljon itt egy ilyen disclaimer-féle: Lucast jó játékosnak tartjuk, olyannak, akire a jövőben is nagy szükségünk lehet. Kiváló védekező középpályás, aki bármelyik csapat hasznára válna. A poszt nem Lucas teljesítményét, elért eredményeit hivatott kritizálni, csupán néhány tévedést szeretne pontosítani.

Ha abból az kijelentésből indulunk ki, hogy Lucas sérülése katasztrofálisnak bizonyult a bajnoki szezonunk szempontjából, akkor ezzel elfogadjuk azt az állítást, hogy Lucas egy olyan változó volt a csapatban, ami annak összjátékára is komoly hatást gyakorolt. Ergo ha összehasonlítjuk a Lucasszal a kezdőben valamint nélküle lejátszott meccseket, pontosan Lucas a Liverpool játékára gyakorolt hatását fogjuk megkapni.

Az egyik legtöbbet emlegetett adat az úgynevezett PPG, a Points-per-Game azaz meccsenkénti pontátlag. A brazil fontossága mellett kardoskodók főként ezt a mutatót emlegetik, ami egyébként valóban radikális változásokra enged következtetni: a sérülése előtti 1,83-as PPG-nk sérülése után 1,25-re csökkent. Ez az az adat, amelynek kapcsán én is azt mondtam, hogy tyűha, ez már hatás. De aztán végignéztem a sérülése után bekövetkezett pontvesztéseket és ezek legfőbb okait:

Fulham (A): Spearinget kiállítják, rossz helyzetkihasználás

Wigan (A): botrányos helyzetkihasználás

Blackburn (H): rossz helyzetkihasználás

City (A): egy Reina-potya, de ezen a mérkőzésen valóban kellett volna egy jó Lucas

Stoke (H): kritikán aluli támadások, rossz helyzetkihasználás

Bolton (A): itt nehéz dönteni, az egész csapat minősíthetetlenül szar volt, de Lucas inkább kellett volna, mint nem

Spurs (H): rossz helyzetkihasználás

MU (A): egy rosszul levédekezett szöglet és egy ügyetlen labdavesztés, helyzetek teljes hiánya

Arsenal (H): a tökéletes taktikával álltunk ki, Carragher tolókocsija gyorsult lassan

Sunderland (A): rossz taktika, a Sunderland mákja Tíz mérkőzés, tíz pontvesztés.

Lucas hiánya mindössze három mérkőzésen volt érezhető, az összes többin támadóink tompasága volt a súlyosabb probléma. Hogy mégis miért volt nagyobb a PPG-nk a brazil sérülése előtt? Leginkább a szerencsefaktornak köszönhetően, illetve annak, hogy azokon a meccseken, ahol valóban kellett Lucas (illetve egy védekező középpályás), ott be tudtuk dobni.

Nézzünk néhány további állítást (a harmadik bekezdést érdemes még egyszer átfutni):

Állítás: Lucas nélkül több gólt kapunk.

A tények: Matematikailag igen, egyébként meg nem. A brazil 12 mérkőzést játszott, ezeken 11 gólt kaptunk. Nélküle 16 meccsünk volt, ezeken 15 gólt kaptunk. Előbbiből 0,92-es, utóbbiból 0,94-es arány jön ki, azaz meccsenként körülbelül két századdal kaptunk több gólt. Nem úgy tűnik, mintha rajta múlna a bekapott gólok száma.

Állítás: Lucas nélkül többet és jobban passzolunk.

A tények: Igen. Lucas nélkül átlagosan 50-nel passzoltunk többet minden meccsünkön, ráadásul a csapat pontossága is 2,15%-ot javult. Ez nem jelenti azt, hogy jobban játszanánk.

Állítás: Lucas nélkül jobb az előrejátékunk.

A tények: a brazil nélkül meccsenként 28-cal többször passzoltunk előre, ráadásul pont ugyanennyivel nőtt a sikeres előrepasszok száma is. (Ennek kapcsán összevetettük Spearing és Lucas számait, de az előzetesen feltételezett “Spearing támadóbb szellemű” állítást nem tudtuk igazolni. Mindkét játékos közel azonos mutatókat produkált. Ettől függetlenül továbbra is úgy érezzük, hogy Spearing lendületesebb játékos, mint Lucas).

Állítás: Lucas a szerelések királya.

A tények: abszolút igaz. A meccsenként 21,7-ről 18,6-ra csökkent a szereléseink száma, ráadásul a pontosságunk is romlott (meccsenkénti 16-ról 13,8-ra).

Állítás: Lucas a megelőző szerelések királya.

A tények: Nem kimondottan. 12,9-ről 14-re nőtt az átlagos megelőző szerelések száma.

Kicsit általánosabban vizsgálva a kérdést elmondhatjuk, hogy Lucas hihetetlen stabilitást tud adni a középpályának, ami nagyon hasznos lehet egyes szituációkban. A brazil képes megszilárdítani egy 4-4-2-ben az átjáróházzá alakuló középpályát, bunkerfoci-kontra kettősére bazírozó kiscsapatok ellen pedig betömi azokat a réseket, amelyeket a nagyobb nyomás érdekében elől levő középpályások hagynak, de nagycsapatok ellen is szűrheti a középpályát. Ezen feladatkörökben már számtalanszor bizonyított.

A probléma akkor kezdődik, amikor a Liverpool uralja az aktuális mérkőzést: a kontráktól nem kell félni, a középpályán a mi védőink piknikeznek, a nagycsapatok meg kétségbeesetten védekeznek. Lucas hirtelen emberhátrány lesz, mert védekezés helyett ügyes kiugratásokra, egyérintőkre és kényszerítőkre van szükség, egy olyan tábornokra vagy legalábbis irányítóra, aki a középpályáról utasítja katonáit. Az ilyen szituációkban Lucas legjobb skilljei haszontalanok, léte a pályán céltalan.

Nagyjából ez az oka annak, hogy továbbra is fenntartjuk Spearingről tett állításunkat. A számok alapján annyit passzol előre, mint Spearing, mégsem ugyanazt látjuk. A brazil nem vádolható alibipasszokkal, de kreatív átadásokkal sem. Az angolban valahogy nagyobb lendületet, több kreativitást és nagyobb vállalkozókedvet látunk. Ezzel az a baj, hogy egyáltalán nem mérhető számokban. Vele ellentétben Lucast a kockázatkerülés jellemzi – ami tegyük hozzá, jó és rossz tulajdonság egyszerre (többek közt ezért is olyan jók a mutatói).

Összességében elmondhatjuk, hogy Lucas sérülése annyiban befolyásolta a szezonunkat, amennyiben bármilyen kezdőjátékos elvesztése érint egy csapatot: egy opcióval kevesebb állt, áll rendelkezésünkre. Ráadásul mindezt egy olyan poszton, ahol vele együtt csak két bevethető kerettagunk van. De hogy ezen ment volna el a szezon? Háát, nem igazán. Ez nem több egy nagyon csúnya sarkításnál. A valódi okokat és felelősöket a felezővonal másik oldalán kell keresnünk.

Lucasról: A brazil a Premier League legjobban védekező középpályása, de nem a legjobb védekező középpályása. Lucas rossz játékos lenne? Nem, épp ellenkezőleg. Lucas jó védekező középpályás? Kiváló, mentalitása, munkamorálja, kitartása, valamint a klubhoz fűződő hűsége példaértékű. Szükségünk van Lucasra? Igen. Lucas kihagyhatatlan (lenne, ha lenne alternatívája) a kezdőnkből? Aligha. Lucas minden meccsen hasznos tagja lehet a csapatnak? Nem igazán.