Mintha BL-t akarnánk

Úgy látszik, a Molineux valami szent hely a Liverpool számára, mert ahányszor idelátogatunk, felfrissülten távozunk. Tegnap láthattunk egy határozottan javuló Andy Carrollt, egy nagyszerű Spearinget, egy továbbra is zseniális Bellamyt, de legfőképp egy olyan Liverpoolt, amely képes volt kihasználni a Wolves védelmi hibáit.

A 3-0 végül viszonylag baráti eredmény volt a Wolves számára, mivel aránytalanul többet bakiztak ennél. Egy átlagos mérkőzésen persze nem éltünk volna ezekkel, de úgy látszik, a múlt heti Manchester-verés megtette hatását: a viszonylag álmoskás első félidő után szétkaptuk a Wolverhampton Wandererst, mint BL-re ácsingózó klub a kiesőjelöltet.

A dicséretözönt Spearinggel kell kezdenünk, aki egész egyszerűen a középpálya Bellamyja volt tegnap: az egy dolog, hogy visszatérésével Adam végre nem (csak) hátul téblábolt, de ettől függetlenül ott volt mindenhol, labdát szerzett, mintha Lucast láttuk volna egy jobb napján.

A védelemre tegnap sem lehetett panasz, Skrtel és Agger továbbra is királyságosak, Johnson ugyan hintett pár bakit, de egyrészt ezekből nem lett semmi, másrészt tőle ez viszonylag megszokott dolog. Enrique viszont határozottan feljavult (volt honnan), a harmadik gólnál isteni passzt kanyarintott Kuyt lábára.

Adam továbbra is egy fatönk egyszerűségével védekezik (mintha egy Ferrarit a szántásra…), de Spearing visszatérésével végre nem kellett ezzel foglalkoznia, törődhetett a támadások szervezésével. Kiosztott két gólpasszt, szóval különösebben nem panaszkodhatunk.

Kuyttől a szokásosat kaptuk és végre belőtte az 50. bajnoki gólját is – ezt legutóbb benéztük, a United ellen a 68. liverpooli találatát érte el ugyanis.

Már év elején gyanús volt, hogy Bellamy leigazolásával Kennyék valami szemtelenül jó üzletet, mintegy az év legjobb bizniszét hozták össze, de ezt most már tényként kezelhetjük. Még a legoptimistábbak sem számíthattak rá, hogy ez a 32 éves kis walesi januárra a Liverpool keretének atyaúristene lesz. Öröm volt nézni, ahogy játszik, ahogy minden elrontott passza után szénné káromkodja magát, és ahogy ismét gólt szerez. Hihetetlen.

Végül Carroll: továbbra is agybajt kapok attól, ahogy sétálva üldözi a nevetségesen rövid hazaadásokat, de ettől eltekintve tegnap jól játszott. Gólt lőtt, volt egy piszokjó lefordulása, és több veszélyes labdát is lefejelt, amiket valamiért senki nem gyűjtött be. Ez egyébként különösen az első félidőben volt zavaró: Andy kapott egy jó labdát, szépen visszafejelte középre a nagy üres placcra, de 20 méteres körzetben egy liverpooli sem volt, így a Wolves védői simán begyűjthették. Wtf? Akkor miért ívelünk Carrollra, ha nincs aki kihasználja a helyzetet?

Összességében elmondhatjuk, hogy így néz ki az, amikor egy BL-aspiráns egy nálánál gyengébb csapathoz látogat. Nem viszi túlzásba, de az ellenfél hibáit könyörtelenül kihasználja. Tegnap a Wolves kitámadásai után keletkező résekbe futottunk be (első és harmadik), valamint egy ordas nagy kapushibával (második) szereztünk gólt. Mivel eddig sem fölényből, sem az ellenfél hibáinak megtorlásából nem voltunk valami fényesek, hatalmas előrelépésként értékelhető a mérkőzés.

A Chelsea (negyedik hely) tegnap két pontot veszített, amivel négy pontra csökkent az előnyük – 15 forduló van hátra, korántsem esélytelen ez.

Képek: LFC.tv