A Kuyt-probléma

Szederbokor keresett meg minket azzal, hogy egy órányi BKV-zás után összeállt a fejében egy nagy Kuyt-poszt, amit megosztana a nagyérdeművel, íme:

A tavalyi év házi gólkirályának vajon az utolsó valamirevaló szezonja zárult le tavaly tavasszal? Vajon formába tud lendülni még valaha Kuyt? Hasznos tagja vajon a csapatnak? Kell ő ide? Vajon a cirka 12 milliós árából már csak veszíteni fog, ezért most kéne őt eladni? Kell nekünk egy kiöregedő, amolyan unsung hero?

Nagyon sokan leírták már kommentek formájában, hogy hogyan is szerettek bele a Liverpoolba. Mivel ez a poszt a legkevésbé sem erről szól, igyekszem rövidre venni a sajátomat, de egyszerűen ilyenkor nem tudom kihagyni. Az első végignézett focimeccsem a 2000-es EB holland-jugo volt, ami után elhatároztam, hogy a hollandoknak fogok szurkolni. Mivel a foci ettől még nem kezdett el érdekelni 8 évesen, csak később eszméltem. A 2006-os VB-n szorítottam ismét a hollandoknak, és ekkor tűnt fel nekem Dirk Kuyt. Abban az évben választották az Eredivisie legjobb játékosának, de én erről persze mit sem tudtam, egyszerűen csak néztem a játékát. Ekkor fogott meg a mindig jólfésült, Aquafresh-reklámot megszégyenítő mosolyú ifjú. Így követtem őt Liverpoolba.

Azóta kicsit cseperedtem, de mind a hollandok szeretete, mind az övé megmaradt, és mellé kaptam még egy harmadik rajongási tárgyat, a Liverpoolt. Ma gondolkodtam el azon, hogy miért pont Kuyt? Miért nem egy sztárt választottam, vagy miért nem egy ikont? Egy BKV-n töltött órámnak hála megtaláltam a választ a kérdésre, és ez nem más, mint az azonosulás. Az NST-n Donnelly – nem is olyan régen – írt egy szurkolói kishatározót, aminek a lényege, hogy a csapat választja az embert. A játékos ugyanezt teszi. Lehet, hogy Messi minden kisgyerek bálványa, CR7 pedig minden nemi potenciállal rendelkező kamaszé, de ki választaná Kuytöt?

Nem vagyok se túl magas, se túl erős, focizgattam kisgyerekként, de a védőposzt jutott nekem. Nem voltam se túl gyors, se túl pontos, de ha valami, már-már taktikaféleséget mondott az edző, akkor ahhoz mereven ragaszkodtam, és mindenféle hiányosságomat próbáltam munkabírásommal kompenzálni. Azonosulás.

Kuyt története pedig tényleg picit tündérmesébe illő, egy holland halász harmadik fia, aki egy kis halászfaluban nő fel, és a helyi csapatban focizgatott nagy alázattal. Aztán valaki kiszúrja, és a végtelen munkabírásnak, és kitartó munkának az az eredménye, amit akár ma is láthatunk. Legalábbis tavasszal bizonyosan láthattunk. De mi történt azóta?

Akit foglalkoztatott Kuyt gólvágó státuszának elvesztése augusztus óta, annak bizonyára nem tudok sok újat mondani, elvégre én is csak egy fanatikus vagyok, szakember egyáltalán nem. Nem is kell annak lenni, hogy az ember meglássa a nevét a padon folyamatosan, ez elég szignifikáns. Ahhoz már néminemű körültekintési képesség kell, hogy a felállásban keressük a bajt, márpedig ez lehet a dolog rákfenéje. Lucas kiválása miatt már sokkal nehezebb megsaccolni a felállásunkat a meccsek előtt, a 4-4-2, a 4-1-4-1 és a 4-2-3-1 a leggyakoribb mostanában, ez gondolom nem csak nekem tűnt fel. Kuyt számára az egyre gyakrabban játszott 4-4-2 lett a halálos ítélet; szélsőként a vonalra van rajzolva, támadóként meg a tizenhatos csücskére, 2 emberrel a nyakán. Mindkettő komoly hátrány, ha nem vagy se gyors, se cselkirály. A 4-1-4-1-gyel is valami hasonló a helyzet, bár egyedüli ékként Carrollnál jobban megállná a helyét, de kéne mögé egy Suarez, akivel a védőket meg tudják osztani. A Stoke ellen ugyebár ez nem volt meg.

A 4-2-3-1 viszont számára tökéletes. Amolyan ‘modern szélsőként’ nincs a vonal mellé kárhoztatva, centerként játszva pedig nincs tökéletesen egyedül. Ez talán a Fulham-Liverpool meccsen jött ki a legjobban, ahol a támadó szekció szanaszéjjel szedte az alapból is lefárasztott Fulhamet. A Suarez-Kuyt cserélgetést egyszerűen nem bírták lekövetni a védők, Maxi pedig ennek haszonélvezője volt, ezzel nem elvitatva persze számos egyéni érdemét.

Azonban elég egydimenziós gondolkodásmódra vallana, ha erre az egy tényezőre alapozva próbálnék mögé állni. A játékhiánnyal összeadva se szabadna ekkora differenciát tapasztalnunk az őszi és a tavaszi teljesítmény közt. Egyszerűen ez sehogy sem működik. Ez nem elég magyarázat.

Folytathatnám tovább a sort, hogy nem a gólszerzés az alapvető feladata, nem is igazán rajta múlik, de ez igenis kevés. Hogy a fenébe ne lenne az ő dolga. Persze nem mehetünk el szó nélkül a hatalmas védő- és mezőnymunkája mellett, de ettől még egyszerűen kevés az, amit a pályára tud rakni jelenleg. Nagyon kevés, ha azzal a Kuyttel hasonlítjuk össze, akink volt, bár szerintem még így is bőven hasznosabb, mint Downing. Legalábbis mikor a pályán van, mert a padmelegítési hatásfokukat körülbelül azonos mértékűre saccolom.

Dirk 31 éves, és, mivel nem a Benjamin Button név szerepel második és harmadik névként az iratain, egyre csak öregebb lesz. Így teljesen jogosan merül fel a kérdés, hogy nem öregedett-e már ki a Premier League élmezőnyéből. Fura egy életkor ez, ide már egyesek szerint túl idős, a Milanba még túl fiatal, de azért bizonyos olasz források már megszellőztették az érdeklődés tényét. Ahogy a Galatasaray is figyeli sokak szerint – Riera és Baros is ott játszik egyébként, mindketten fiatalabbak.

Ha pusztán Kuyt-fan lennék a Liverpool miatt, egyszerűen telibe röhögném a 10-12 milliós ajánlatokat. Meg úgy általában véve, minden ajánlatot. Kuyt nem az a fajta, Kuyt egy igazi scouser. Kizárt, hogy a fizetésemelés, és a török liga különösebb motiváció lenne számára. Azonban van valami, amiben a Galata, és minden más érdeklődő kétségkívül jobb: van hely a kezdőjében. (Amúgy érdekes, hogy Kenny szinte soha nem rakta a kezdőbe ősszel, az összes holland meccsen azonban az 1. perctől a pályán volt.) A negatív példa az Oranjében pedig ott lebeg előtte: Eljaro Elia Hamburgból Torinóba költözött, ám a Juventusban valahogy nem sikerül 11-be verekednie magát. Bert van Marwijk ezek után világosan kijelentette, hogy a padra sem fog odaférni a válogatottban, ha ez így megy tovább. Ettől függetlenül nem tartom valószínűnek, hogy most távozna, de ha nem változik valami radikálisan, akkor nyáron tényleg búcsút inthetünk neki. Ő se szívesen menne, de ha nincs más választás, akkor ezt a döntést meg kell hoznia. A válogatottság nagyon nagy úr. Továbbá – ha más nem – a Feyenoord bármikor szívesen viszont látja soraiban, és Kuyt is kifejtette egy interjúban, hogy a karrierje végén szeretne hazatérni.

De vajon ez a karrierje vége? 31 évesen eljött a törés, a fiatalok a fejére nőttek, és nem bírja tovább a versenyt. Nagyon sajnálnám, ha így lenne, egy remek játékost vesztenénk. De ettől nem tartok. Ha van valaki, aki a mocsár közepére is várat tud építeni, akkor az ő. Na, meg persze Gerrard.

Az egészet alapvetően kettős mentális problémának fogom fel. Az egyik a már többedszerre leírt meccshiány, a másik meg az az átkozott 49 gól a Premier Leagueben. Vastag gátakat szakíthatna széjjel, ha meglenne az 50.

Ha a Vörös Fonat tavaly ősszel hasonló kommentelő réteggel, és hasonlóan bővizű kommentfolyammal rendelkezett volna, Kuytöt bármikor lecserélte volna a nagyon sok ember Carrollra. (Persze csak Roy papa száműzése után.) Nem szűklátókörűségből, hanem indulatból, és hirtelen ítélkezésből. Kuyt 2010 őszén 2 gólt szerzett, és így lett év végén gólkirály – ez valahol az egész támadósor szégyene, másrészről viszont remek egyéni teljesítmény. 2011 májusáig 11-et lesipuskázott össze, olyan fontos mérkőzéseket eldöntve, mint a Sparta Praha elleni győztes gól, az Everton elleni egyenlítés, vagy a 98.perces Emirates-gól. Ősszel „faszkorbácsot” kapott az egyik kommentelőtől (most lusta vagyok visszakeresni pontosan kitől és mikor), májusban Donnelly neki ítélte az Év Játékosa díjat. Hektikus, nemde?

Pedig Kuyt kiegyensúlyozott teljesítményt hoz. Mezőnyben. És csakis ott. Mióta a Feyenoord és Rafa erre képezte át, ez tökéletesen vállalható. Ő nem center. Védekezésben vannak hibái (bár a City elleni szerintem bőven belefért, többen csinálnak hasonlókat, csak ez nem jött be, és ott inkább Reina volt a hibás), de nem ez a feladata. Góllövésben viszont abszolút hektikus. Nagyon fontos meccseket döntött már el, és ordító ziccereket hagyott már ki. Nem várhatjuk el tőle azt, hogy mindig menjen neki, Suareznek se megy, a kékben tékozló szőke spanyolnak meg még kevésbé. Nem volt ez így mindig, nem is lesz, pusztán idő (és játéklehetőség) kérdése. És mint Liverpool-fan, örök optimistán, türelmesen várok, az addig eltöltendő szenvedést próbálom humorral átvészelni.

P.S.: Egyébként aki Torrest visszavenné, de Kuytöt nem látja szívesen a kezdőben, annak azt tanácsolom, gondolja kicsit jobban át az álláspontját. Torrest azért venné(n)k vissza, mert minőségi játékos, aki egy nem megfelelő rendszerben szenved, és a folyamat önmagát gerjeszti. Kuytöt meg elüldöznék, mert az elmúlt fél szezon nem jött ki jól neki? Sarkítok, de ettől még szerintem nem csökken az igazságtartalom.