Lassan vége a naptári évnek, amit valamilyen módon illendő befejeznünk. Nem fogunk komolyabb posztsorozattal évzárni, egy visszapillantó poszt várható majd a későbbiekben TheScousertől, illetve most lerendezem az új fiúk kérdését, ugyanis annyi új arc érkezett hozzánk 2011-ben, hogy érdemes az ő teljesítményükkel önálló bejegyzésben foglalkozni. Valahogy senkiről sem tudtam negatív képet festeni, még Carrollról se, de tényleg, ami nem azt jelenti, hogy elájultam volna a teljesítményüktől, viszont mindenkiben látom a lehetőséget, mert az ember nem más, mint lehetőségek halmaza.
Egy minden ízében szánalomra méltó Villa és egy egész pofás Liverpool – ez a tegnapi mérkőzés mérlege. Habár a szokásos helyzetkihasználásunk megmentette McLeish-éket a kiadósabb pofontól, így is vagy egy tucat dolognak örülhetünk: három pont, egy jó taktika, kiváló védekezés és bíztató egyéni teljesítmények. Aston Villa – Liverpool 0 – 2.
Botlott a Chelsea és a Newcastle is, az Arsenal pedig a Manchester City vendége lesz: minden adott lenne ahhoz, hogy a Liverpool közelebb lopóddzon a BL-indulást érő helyekhez, hagyományainkhoz híven azonban ilyenkor szoktuk lábon lőni magunkat. A ma délutáni Aston Villa – Liverpooltól azt várjuk, hogy megcáfolja ezt a pesszimista tételt és esetleg egy lépéssel közelebb vigyen minket a liverpooli Szent Grálhoz.
A felröppent pletykák, valamint a blogon és Facebookos oldalunkon zajló beszélgetések poszt után kiáltottak: vajon viszontlátnánk-e Torrest? Tegyük most félre a tényeket (AVB cáfolata, ez a blama talán még a Chelsea-nek is sok lenne stb.), csak úgy elméletileg: mi lenne, ha Torres visszajönne? A kérdés még szerkesztői hármasunkat is megosztotta.
Mivel már tényleg nyakunkon a januári átigazolási időszak (hál Istennek!…), összeszedtük a Liverpoollal kapcsolatos legfontosabb pletykákat: spanyol csatártól, belga fenegyereken át, brazil csodáig minden van itt, egyszóval megnyugvással tapasztalhatjuk, hogy nem változott semmi. De veszünk-e egyáltalán valakit? Kell-e vennünk egyáltalán valakit? Miért nem jó januárban vásárolni?
Azt kaptuk, amit vártunk: fölényt a labdabirtoklásban, 25 kapura lövést, 17 liverpooli szögletet egyszóval mindent, ami biztosítaná, hogy egynél több góllal verjük ellenfelünket. Az idén megszokott szerencsénknek és helyzetkihasználásunknak hála azonban megint egy csak egy sovány 1-0-át sikerült összehozni.
Mivel az elmúlt másfél hét nem sikerült túl fényesre, örömmel vennénk, ha a Liverpool ma képes lenne – ha varázslatosat nem is, de – legalább a kötelezőt hozni. Azonban Queens Park Rangers sajnos nem topcsapat, így a legendásan fordítva működő logikánk szerint rossz játékra, egy mindent kifogó kapusra, és sok-sok, gólmentes kapura lövésre számíthatunk.
Felebaráti szeretetből. Csak ezért. Habár a két csapat közti rivalizálás megmérgezte a szurkolók egymás közti kapcsolatát, a nemzetközi színtéren óhatatlanul is felbuzog bennünk valami együttérzésféleség. Még egy ilyen elmérgesedett viszony ellenére is. Engedjétek meg, hogy néhány tanáccsal szolgáljunk: hogyan lehet túlélni az EL-t, hogyan lehet erőt meríteni ebből az egészből. Lélekben veletek vagyunk – hirdeti ezt alábbi posztunk is.
A csapat másnapos, Suarez megállíthatatlan, Gerrard már egészséges, van balbekkünk, Hendersonról nem derült ki semmi, kiszórjuk Poulsent, Aquilani harmadik olasz csapatát fogyasztja, Suarez bajban, meg megint bajban, Kelly végre gólt szerez, összefüggés van a bemutatás és a Chelsea-be igazolás közt, győzünk végre az Emiratesben, a golfütő hazatér, az Everton-drukkerek pedig kritikán aluliak. Liverpool. Egy hónap. Egy kép.