Gerrard élt, Gerrard él, Gerrard élni fog

Lehet itt magyarázni, hogy Steven Gerrard 31 éves, vagy hogy hosszú sérülése miatt féltené magát, esetleg, hogy a kihagyás nem tett jót neki. De amíg ugyanaz a “Jön Gerrard, most már sínen vagyunk”-érzés fog el, akárhányszor csak megpillantom, addig ő lesz a Liverpool kapitánya, motorja és megmentője. Liverpool – Newcastle 3-1.

Persze igazságtalan lenne egyedül vele foglalkoznunk: Bellamy sokadjára tesz róla, hogy továbbra se tudjuk megmondani, ki volt az év igazolása (Enriquével szoros a verseny). A védelmünkre sem lehet panasz: Skrtel mentése valószínűleg két pontot ért; Johnson és Enrique sokadik jó meccsüket hozzák le, ahogy Aggerre (az első gólt elnézte) sem lehet panasz.

A meccs embere Bellamy, de mégis róla szólt tegnap minden

Minek örülhetünk még? Nagyon is soknak: győztünk, ráadásul otthon, jelenleg pontegyenlőségben a negyedik helyen állunk, igaz, meccselőnnyel. Sikerült feltörnünk egy jórészt védekezésre bazírozó Newcastle-t, ami a középpálya megszállásával alaposan megnehezítette a labdafelhozatalt (Adam, Henderson, Downing). A 4-1-4-1 rendszer megint jó ötletnek bizonyult, Spearing bedobásával egy értékes embert nyertünk ott, ahol a legjobban kellett.

Habár egyik csapat sem játszott kiemelkedően jól, a Liverpool végre élt a helyzeteivel: 16 kapura lövésből csupán négy találta el a kaput, viszont ebből három esetben gól lett. Ez jórészt a reneszánszát élő Bellamynak köszönhető – aki nem mellesleg még arra is ügyelt, nehogy sárgát kapjon -, illetve Gerrardnak, aki puszta megjelenésével (ez egy statisztikailag jól mérhető tulajdonság…) megváltoztatta a meccset. Nem akarjuk elkiabálni – mivel csak egy fél órát játszott -, de nagyon úgy tűnik, ez a kis extra hiányzott eddig a Liverpoolból.

Még Andy Carroll is egészen pofásan játszott, tegnapi teljesítményéből már egy ötperces Youtube-videót is összevághatnánk. Habár nem volt szerencséje, hosszú idő után reménytelennek sem tűnt, szóval így tovább Andy boy!

Nem tudni, elég lett volna ez a tegnapi teljesítmény egy tüzesebb Newcastle, vagy épp egy topcsapat ellen. De nem is nagyon érdekel minket. Győztünk, Suárez nélkül, Lucas nélkül, hazai pályán, minden okunk megvan rá, hogy örüljünk. Ha nem is lesz klasszikus a tegnap esti találkozó, egy nagyon is élvezhető 90 perc volt ez, amiért külön hálásak lehetünk.

Hogy mi lesz a City ellen? Who cares?!