Egy éve kezdődött minden

Mi sem akarjuk elhinni, de pontosan egy éve annak, hogy a Vörös fonat elindult. Visszagondolva, volt itt minden: megéltünk egy drámai tulajdonosváltást a klub élén, végigszenvedtük Roypapa rémuralmát, Fernando Torres távozását, láttuk együtt Kenny visszatérését és a feltámadást, Luis Suarez a szemünk láttára vált a Premier League egyik legjobb játékosáva, együtt izgultuk végig a nyári erősítéseket és a 2011/2012-es idény kezdetét. De nem csak ebből állt, áll a Fonat.

Számokban

816-an követtek minket Facebookon, Magyarországról, Romániából, Szlovákiából, az Egyesült Királyságból, Németországból, Szerbiából, Ukrajnából, Olaszországból, Dániából, Írországból, Ausztriából, Hollandiából, Svédországból, Norvégiából, az USÁ-ból, Ciprusról, Kanadából, Görögországból és Egyiptomból, az olvasói statisztikákat nézve pedig még cifrább országok is előkerülnek néha. Írtunk nektek 242 posztot, kaptunk (az írás pillanatában) 16599 kommentet, ami kiemelkedő a Népsport blogjai közt. Szenvedélyes vitázóink vannak, erre is büszkék lehetünk. Hatodikak lettünk “Hírblog” kategóriában a Goldenblog szavazásán.

Egy kis érdekesség: olyan cifra keresőkifejezésekkel találtatok néha ránk mint a “lekvár üzem feltételei”, “hogyan nyomuljunk rá egy srácra”, vagy “érettebb nők klubja” (WTF).

Nem számokban

Nem jó élmény este azzal a tudattal lefeküdni, hogy holnap írnom kellene valamit, de még gőzöm nincs, mi legyen az. Vagy unalmas Európa Liga-meccseket nézni, amikor mással foglalkoznék. Netalán Torres átigazolási kálváriáját tudósítani egy nappal két, létfontosságú uv előtt.

Aztán rájön az ember, hogy baromság, ez igenis jó volt. Persze összehasonlíthatatlanul jobb érzés Kenny Dalglish aláírásával mezt kapni, vagy kijutni egy Liverpool – Tottenhamre.

A napom részévé vált a blog, Twitterestül, Facebookostul. Kicsit féltem tőle, vajon meglesz-e bennem az írhatnék egy év után is, de az olvasókat meg kell nyugtatnom, kritikusaimat el kell keserítenem: megvan. Amikor tavaly augusztusban jelentkeztem, még abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán írhatok majd ide. Emlékszem, az első posztokat még nem lőhettem ki kapásból, meg kellett várnom, amíg donnelly lecsekkolja őket. Hőskor volt ez a javából.

Összességében, mindhárman szeretnénk megköszönni minden kommentet, jót, rosszat, támogatót, kritikusat, továbbá a bizalmat olvasóinktól. Közhelyes, de nélkületek nem tartanánk itt. Úgy érezzük, sikerült összetoboroznunk egy nagyon jó törzskommentelői gárdát, rengeteg állandó és számtalan alkalmi látogatót. Szeretnénk megmaradni olyannak, mint eddig: egy blognak, ami megmondja a frankót.

Levlistánkon gyakran emlegettünk fel egy – félig-meddig viccnek szánt – mondatot: „Nekünk mindig igazunk van.” Ígérjük, ehhez fogjuk tartani magunkat a jövőben is. Hogy néha mégsem volt? Lehetséges.

 hisszük el, De úgy nem lehet blogot írni, ha nemhogy mi vagyunk a legjobbak.

Köszönünk nektek még egyszer mindent, és ígérjük: You’ll never walk alone!

audrey_, donnellly, TheScouser