Mire vagy képes Liverpool?

Durván három nap és elindul a Premier League 2011/2012 szezonja, ezért mi is megkérdezzük most magunktól, mégis mit akarnánk látni csapatunktól. Hisz mindig van valami különleges ebben az időszakban: a gyepek még nincsenek kitaposva, az arcok kisimultak a nyári pihenő után, mindenki reménykedik. Mire vagy tehát képes, Liverpool?

Azt mondjuk már az elején leszögezném, utálom ezeket a jövőt boncoló, jósló gondolatmeneteket, mert legfeljebb arra jók, hogy év végén visszanézve szénné röhögjük magunkat rajtuk. Mégis érzem – és a az esélylatolgatások számát elnézve más is így van vele -, ez egy kitüntetett pontja az évnek: mielőtt nekivágnánk az új szezonnak, megállunk, és a béke utolsó perceiben elhümmögünk az előttünk álló egy éven.

Mert elvárás bizony akad szép számmal. A Liverpool nemcsak anyagilag, de szellemileg is csak egy félkarú, féllábú, félszemű óriás BL nélkül. Immáron hatodik éve nem nyert semmit a csapat. A United megelőzött minket az örökranglistán.

Sok ilyet szeretnénk látni…

Talán a legfontosabb kérdés az lehet, hogy ha Kenny Dalglish fél év alatt képes volt egy ilyen Liverpoolt összepakolni, akkor vajon mire lehet képes egy teljes év, valamint a megfelelő anyagi támogatás segítségével? Megfordítva a kérdést: ha egy tét nélkül játszó csapattal ennyit ért el, hogyan fog a csapat a komolyabb elvárásokra reagálni?

Ezekből is látszik, hogy a Liverpool jelenleg a Premier League talán legfélelmetesebb szörnyetege: a fenti kérdésekre ugyanis nemcsak mi, ellenfeleink sem tudnak választ adni. Rooney és SAF is jelezték már, hogy a nagy rivális újra felkerült a térképre. Jól látjátok. Ezek FÉLNEK tőlünk. Félnek, mert tudják, hogy a nyáron elköltött 45 millió font nélkül is egy tökös csapat volt ez a Liverpool.

Aztán persze jön a kontrázás: “Adam, mint megoldás? Ne nevettessetek már…” – hangoztatják sokan, de inkább szól belőlük a bizonytalanság, a zavar. És miután kikacagták magukat, elmorfondíroznak: “Adam egy vicc… nemárhogy egy 8 milliós skót tank váltsa meg a világot… Cöhh. De mi van, ha mégis?…”, “Henderson és Downing? Középszer…. ugye?”

…meg ilyet…

Félre akarják söpörni ezt a Liverpoolt, holott tavaly sem lehetett igazán. Ugyan a helyeiket még nem veszélyeztettük, de az Anfieldet már tavaly az egyik legkellemetlenebb helyszínné tettük.

Hogy akkor most mi lesz? Nem tudom, senki se tudja. De bízom Kennyben, bízom Clarke-ban, bízom az új igazolásokban, akiket ők vettek. Pénz nem számít alapon vásároltunk, így tényleg azok érkeztek, akiket meg akartunk szerezni. Bízom a csapatban, a fiatalokban. Mert ez a Liverpool mindent megtett, ami a rendelkezésére álló pénzből, időből, erőből megtehetett.

És mégis, anyagilag nem tudunk versenyezni riválisainkkal. De nem is akarunk, és természetesen nem is kell. Elég, ha Flanaganek és Kellyk gurulnak le a futószalagról. Hisz hiába került Balotelli 22 millió fontba, ha egy debütáló tejfölösszájú megforgatja. Meg valahol tényleg igaz, hogy játékost lehet vásárolni, történelmet nem. Szellemiséget sem. A “know-how”-t. Nem lehet megvásárolni Kenny Dalglish gondolatait a fociról. Sir Alex Fergusonét sem. Akik ugyanis rendelkeznek azzal a bizonyos igazi special one génnel, azok nem árulják. Pontosan ezen a ponton tudunk többek lenni, mint ők, és pontosan ezért tartjuk legnagyobb riválisunknak a Unitedet.

…meg ilyet.

Hogy mit tehet akkor egy forintosítva gyengébb Liverpool a nagyfiúk ellen? Fogja, és úgy az arcukba lép, hogy Sir Alex Ferguson torkából is csak január végén szedik ki a félrenyelt rágót; hogy Villas-Boas két hónap után zokogva Kennyt nevezi példaképének; hogy Mancini közli, belátta, egy olyan országban, ahol egy csapat ilyen teljesítményre képes, neki nincs helye; hogy Wenger könnyek közt küszködve kér bocsánatot tavalyi londoni színjátékáért; hogy Redknapp bevallja, titkon Liverpool-fan lett.

Nem tudom, mire képes ez a Liverpool. Szárazan megfogalmazva elmondhatjuk, BL-t akarunk, meg akarunk valami kupát – például egy Carling Cup is megteszi. De lóg itt valami a levegőben. Valami nagyon bíztató, valami pozitív. Ugyanmár, srácok, oly sok év után jól esne már egyszer kussra inteni a sok károgót, kicsit örömködni egy játékkupa felett. Vagy egy komolyabb felett is.

Olyan ritka, hogy nagyjából minden ott van a helyén. Talán most.

Támogass minket szavazatoddal a Goldenblog 2011-es szavazásán! Hírblogok kategória/Vörös fonat