Liverpool közelebb van, mint Gondolnád

Mivel rengeteg e-mailt kaptam ebben a témában, és anno a kommentek közt is elég nagy volt az érdeklődés, kihasználom az uborkaszezon biztosította rést, hogy legyen egy mindenre kiterjedő how-to poszt a Liverpoolba utazás mikéntjéről. Hajtás után a küszöbtől a stadionig navigálunk mindenkit.

Miután jó előre lefoglaltuk jegyünket a kiszemelt mérkőzésre, célszerű minél hamarabb nekiesni a tervezőasztalnak. Hogy miért? A légitársaságok – különösen a fapadosok – jelentősen olcsóbban kínálják járataikat, ha azokat akár fél évre (vagy még előbbre) előre lefoglaljuk. A legegyszerűbb (mert átszállásosból rengeteg lehetőség van), ha a Jet2.com fapados légitársaság Budapest-Manchester járatát választjuk. Az árakat illetően nagyjából 15-25 ezer forint közt kijöhet egy jegy (egyirányú). Érdemes lehet odafigyelni, hogy ha nem viszünk csomagot csak kézipoggyászt, vagy kibírjuk az utat saját kajánkkal, jelentős összegeket tudunk megtakarítani. Ja és véletlenül se tévesszen meg minket a honlapjukon kiírt nevetségesen alacsony ár, a fizetésig még számtalan apró összeg rakódik erre rá. Hogy a beszállásunkat is felgyorsítsuk, érdemes lehet előre becsekkelni a társaság honlapján, azt itt kapott vouchert pedig ki kell nyomtatnunk, ez lesz ugyanis jegyünk. Ezzel megspóroljuk a reptéri jegynyomtatást és egyből a biztonsági ellenőrzéshez mehetünk – arról nem is beszélve, hogy így még a helyünket is megválaszthatjuk (pár fontot természetesen ezért is elkérnek).

Liverpool-szurkolóként sajnos muszáj lenyelnünk azt a keserű pirulát, hogy amennyiben nem akarjuk a vesénket is elzálogosítani, Manchester repterére kell érkeznünk. Utazásom előtt felsejlett előttem a helyszín: egy szedett-vedett terminál és egy betoncsík a szélén pár unott munkással. Hát nem is tévedhettem volna nagyobbat: a manchesteri reptér egészen elképesztő méretű, a teljes Ferihegy egy fél ottani terminállal ér fel. A380-asok, 747-esek, egzotikus úti célok, egyszóval nem egy belföldi elosztó.

Jó hely egy ilyen nagy reptér a maga multikulti, nyüzsgő sokaságával – amennyiben tudjuk hova és hogyan megyünk. Átszállás esetén (én odafele London Gatwick-repterén keresztül mentem) fontos, hogy a beszállási kaput csak a beszállás megkezdése előtt 40-45 perccel írják ki, egy Manchesterben figyelmeztetésképpen kivésett táblán pedig voltak kapuk, amelyek elérése 20 perces gyaloglást igényeltek. Na ezt képzeljük el egy nagyobb csomaggal, a tömegben… Rémálom.

A reptérről közvetlen átszállás nélkül juthatunk el Liverpool belvárosába, a Lime Street-i pályaudvarra (ez egy 5 percnyi séta híján tényleg a belvárosban található, méretei nagyjából megegyeznek a Déli Pályaudvaréval). Amire fokozottan érdemes figyelni: a reptéren belül kilométeres távolságok vannak, én csaknem fél órát sétáltam az érkezési terminálom és a reptéri pályaudvar közt. Az izgalmakat és pénztárcánkat itt is komolyan tudjuk kímélni: a vonatjegyet előre meg lehet vásárolni (én az EastMidlandsTrains.co.uk-t használtam erre). Ennek metódusa némileg meglepő lehet MÁV-hoz szokott vérünknek: miután bankkártyánkról leszívják a pénzt, kapunk egy visszaigazoló e-mailt, rajta egy kódszámmal. Fontos: ez még nem a jegy! A pályaudvar előterében jegyautomaták várnak minket, amikbe a vásárláskor használt bankkártya (ez szintén lényeges, csak ezt fogadja el a gép) behelyezésével a rendszer automatikusan beazonosít minket, a kis monitoron listázza a már megvásárolt jegyeinket, majd kérésünk szerint kinyomtatja ezeket. Futurisztikus. Én retúrjegyet vettem, ennek ára 14 font volt oda-vissza. A másik, ami sokkoló: a pontosság. Percre pontosan indult, percre pontosan ért minden megállóba, és percre pontosan érkezett. Lehet ezt így is.

A Lime Street – ilyen motorvonatok járnak a két város közt

Az egyórás vonatutat követően megérkezünk a Lime Streetre. Szállásügyben nehéz nyilatkoznom, mivel ez egyrészt pénztárcafüggő, másrészt egyénfüggő. Én például az állomás melleti Lord Nelson hotelben laktam egy egyágyas szobában (ezt úgy látszik ott máshogy értelmezik: egy egyágynyi szobában – vicc nélkül), ahol a falak papírból voltak, a szomszéd német társaság orgiát rendezett, én meg így a plafont néztem alvás helyett. Ellenben a reggeli több, mint korrekt volt. Google Maps lehet a leghasznosabb segítség szállás ügyében.

A sötétlilával jelölt felső sáv a belváros

A városban kétszer utaztam busszal, mégpedig a számunkra legfontosabbal, a 17-essel. A Queen Square Bus Station-ről induló járat körülbelül 1,5 fontért visz ki minket az Anfieldre; a vezetőnek nem is kell megállóneveket mondani, elég a stadiont említeni. Aki nem akar vesződni a tömegközlekedéssel, az korrekt áron taxizhat is: 5-6 font egy belváros-Anfield. Ha először jársz Liverpoolban, ne ess pánikba (mint ahogy én tettem), ha tíz perc utazás után még a stadion körvonalai sem sejlenek fel: igencsak messze van a városközponttól.

Ha pedig itt vagyunk, a stadiontúra, valamint a múzeum egyenesen kötelező program. A jegyet ide is előre meg lehet vásárolni a hivatalos honlapról, ez mindenestül 14 font körül van. Érdemes azonban figyelembe vennünk, hogy a meccs előtti napokon a kései órák stadiontúráját vagy megrövidítik, vagy egyáltalán el sem indítják a másnapi előkészületek miatt.

Az utazás hosszát illetően három napra akkor érdemes mennünk, ha többen utazunk, vagy hajlandóak vagyunk feladni a kényelmet. Én egyedül utaztam három napra, ami rengeteg erőt elvesz az embertől: terminálok, kapuk, ismeretlen helyszínek és fokozott figyelem a környezet felé – alaposan kimerített. Ezért érdemes lehet többen menni, vagy lazábbra venni a beosztást.

Hogy mi a tanulság? Ha előre gondolkodunk, komolyan kímélhetjük pénztárcánkat és gyakorlatilag az egész utazás lerendezhető egy délután alatt, egy bankkártya és az internet segítségével. Mivel pedig végig angol nyelvi közegben vagyunk, probléma esetén bárkit meg lehet kérdezni, és saját tapasztalataim szerint örömmel segítenek is.

Nos igen, a liverpooli tájszólás már egy más történet…