Ladies and Gentlemen! Íme az ötödik hely!

Az első félidő álmoskás játéka után meglepő nyugalommal aprítottuk be a Newcastle-t: Suarez végre megkapta régen várt gólját, King Kenny szokatlan módon hármat cserélt, a csapat pedig ismét bebizonyította, az Anfield újra bevehetetlen fellegvár, ahova az ellenfelek kikapni járnak. Ötödik helyen áll a Liverpool, ahol utoljára… már nem is igazán emlékszünk, mikor járt itt utoljára… Hajtás után összefoglalunk, levonjuk a tanulságokat és nagy reményekkel várjuk a Premier League maradék három fordulóját.

A pozitív hangvétel ellenére az első negyvenöt perc nem tűnt valami bíztatónak: Maxi Rodriguez sirálytarkón megpattanó lövése ugyan megérdemelt vezetéshez juttatta a Liverpoolt, ám az azt követő csaknem fél órát a Newcastle uralta. A szarkák taktikájukat egyértelműen két pillérre helyezték: egyfelől Gutierreztől várták, hogy vagy megkerülve Flanagant, (nekünk) jobbról adja be a labdákat, vagy kiprovokálja a fiatal jobb bekk szabálytalanságait és így szabadrúgáshoz juttassa csapatát. Másfelől bíztak a többi rögzített helyzetben, főleg Barton szabadrúgásaiban – amelyek szerencsénkre nagy százalékban kötöttek ki a sorfalban, vagy fejelte ki őket valaki. Egy kicsivel pontosabb játékkal itt simán beérhettek volna minket.

A szünet után Kenny meglépte azt az egyetlen ésszerű lépést, amelyet a pályán levők segítségével meg lehetett: Flanagant áttolta a Newcastle által teljesen ignorált bal oldalra, míg Johnsont áthozta Gutierrezzel szembe. Az argentin ezzel a lendülettel tűnt el a süllyesztőben, Johnson pióca módjára tapadt rá a mérkőzés végéig. Így persze még nem oldódott meg minden probléma: bántóan sok pontatlan labdát osztott ki mind Meireles, mind Kuyt így a támadások lövés helyett általában valahol egy szarkalábban akadtak el. A második félidőre jelentősen javult kettejük teljesítménye, Suarez pedig feljebb került: az első félidőben inkább egy támadó mögötti irányító szerepében volt, azonban a szünet után már szabadon mozoghatott csatárként – Reina pedig nem az a típusú kapus, aki ezt figyelmen kívül hagyná.

A büntető (természetesen ismét lehet vitatkozni, hogy hol is történt pontosan) egyrészt dicsérte Reina kiváló meglátását, másrészt Suarez akarását és technikai tudását. A harmadik góllal véget is ért a találkozó: a hátsó négyes javította passzátlagát, a többiek néha megeredtek előre, de már sem a Newcastle, sem a Liverpool nem akart focizni.

A csapatról szinte semmi újat nem tudunk elmondani: Lucas és Spearing láttán lassan elgondolkozom azon is, egyáltalán lesz-e itt hely Steven Gerrardnak? Maxi már második meccsen csinálja azt, amit mindig is elvárunk (elvárnánk) tőle: passzoljon pontosan, a kötelezőt lője be, helyezkedjen megjátszhatóan – nem ő fogja megváltani a csapatot, viszont a hozzá hasonlók a megváltó – esetünkben Suarez – eszközei. Bármi, amit efölött elér csak extra: ma pár körömpasszal és góljával emelkedett ki. Raul Meireles gyenge volt, egyedül Barton szögleteinek blokkolásáért tudjuk megdicsérni, mosolyt csalt az arcunkra. Suarez egy álmoskás első félidő után kirobbanó formában tért vissza, Kuyttel együtt ismét megállíthatatlan párosnak bizonyultak. A védőket illetően: Flanagan nehéz kilencven percen van túl, de egy kis szerencsével megúszta kiálítását. Carragher és Skrtel párosa valahogy hasonló érzéseket vált ki belőlem, mint Lucas és Spearing duója: vajon ez tényleg az a Liverpool, aki fél éve még bizonytalan védőiről volt híres?

Nem nyújtott kiemelkedőt a Liverpool, mint csapat, mégis megérdemelten nyert, mert a Newcastle egyszerűen nem akart győzni: a második gól után lélekben sem voltak már a pályán. De ha így néznek ki a Liverpool rosszabb napjai Kenny alatt, akkor nem lehet okunk a panaszra.

Tizenkettedik helyről négy hónap alatt az ötödikre kommandírozott minket King Kenny, a sérüléseket figyelembe véve ez egy egészen elképesztő tény. Három mérkőzés maradt hátra a Premier League 2010/2011-es kiírásából, ám még nem könyvelnénk el az ötödik helyet: a Fulham otthon egyáltalán nem tartozik a kellemes vendéglátókhoz, a Spurs a kellemes vendégekhez, a Villáról meg sosem lehet tudni, hogy mit gondoljon az ember: egyszer egy éti csiga egyszerűségével kapnak három gólt, máskor átharapják a legvastagabb torkokat is…

Az tehát biztos, hogy nyakig kell még itt merülnünk a vérben. És mivel igazán hangulatkeltő kedvemben vagyok, jelezném, a City még öt mérkőzést játszik a Premier League-ben, és 4 pontra van előttünk. Csak jelzem. Semmi konklúzió.