A birminghami levegő káros hatásai a józan észre

Valami lehet abban a birminghami levegőben, ami Martin O’Neillt egy higgadt tibeti szerzetesből egy sértődős tizenévessé változtatta. De nem csak őt változtatta meg a légkör. Gérard Houllier is úgy gondolta ősszel, itt az ideje tisztába tenni a dolgokat: az Aston Villa edzője nem kisebbet állított, mint hogy az ő csapata nyerte meg az isztambuli döntőt, míg egy nemrég készült interjúban Benitez válaszolt a francia manager kijelentésére. De tulajdonképpen kinek van igaza? Van-e értelme erről vitatkozni? Hajtás után ezt vizsgáljuk.

Egyáltalán miért is gondolja azt Houllier, hogy ő nyerte meg?

Ha megnézzük az Isztambulban pályára lépett kezdő tizenegyet, kilenc olyan játékost találhatunk, amelyeket nemhogy Houllier vásárolt, de ő is épített be a csapatba. A francia edző rakta össze a csapat gerincét sok évre meghatározó Hyypia-Carragher-Gerrard tengelyt, sőt alatta lett Európa-szerte elismert focista hármukból.

Nemcsak a játékosok nagy részét biztosította, de magát az események keretét is: a 2003/2004-es szezonban ő érte el a Bajnokok Ligája-selejtezőt érő negyedik helyet, hajszál híján megelőzve a Newcastle-t. És akkor kimondhatjuk, hogy ennyi. Gérard Houllier itt megállt, kiszállt a nagy liverpooli bizniszből, – pontosabban kiszállították – és a helyére Rafa Benitez került.

Nem voltak rossz évek a Houllier-évek, de ahogy elődeinek, úgy neki sem sikerült elérnie azt, ami lassan már a Liverpool Szent Grálja lesz: a Premier League-trófeát. Uefa-kupában elért sikerek ide, nagy nevek oda, hiányzott az a bizonyos utolsó lépés, ami ügyes csapatból sikeres csapatot faragott volna. A 2001-es második hely után 2004-ben például csak egy negyedik hely jutott neki, a csapat 30 ponttal lemaradt a győztes Arsenal mögött.

Már ezek alapján is minimum megmosolyogtató a francia állítása az isztambuli részvételéről, de ha sorba vesszük Benitez mellett szóló érveket, egyenesen felháborítóvá válik a francia kijelentése.

Először is: személy szerint nem nagyon láttam Houlliert a Liverpool edzői stábjában aznap este. Ja várjunk csak! Hisz ő már egy éve nem volt manager! Ez az a pont, ahol már megkérdőjelezhető a francia állítása, de ha egyszer belekezdtünk, vigyük végig – azonban elárulom, innen már csak a k.o. van hátra, hogy bevigyük az utolsó ütéseket is a tántorgó Houllier-nak (head-body-head-body).

Ha időben visszalépdelünk, azt láthatjuk, hogy a selejtezők és az egyenes kieséses szakaszban is egy spanyol ült a kispadunkon: az Olympiakost is ő győzte le, a Juventust is ő győzte le, a Chelsea-t is ő győzte le.

Ha az emlegetett játékosokat nézzük, Benitez két igazolása volt csak pályán aznap (Cissé-t most jóindulatúan átengedjük Houlliér-nak), Luis Garcia és Xabi Alonso. Nos akkor adjuk össze az egyet meg az egyet: Houllier szerint az ő csapata nyerte meg a döntőt. Ez esetben felmerül a kérdés, hogy akkor mégis hol járt ő ezzel a csapattal mondjuk 2003/2004-ben? Vagy 2002/2003-ban?

De talán ami ennél is fontosabb: Houllier alatt a Liverpool nem volt több, mint egy takaros csapat. Igyekvő, szimpatikus focistákkal, akik szerethetően játszottak és néha megnyertek egy-egy FA-kupát, CC-t. De nem volt Big Four, ahogy nem volt mindent elsöprő európai dominancia sem (ami persze nem csak az aktuális edzőn múlott), de nem volt “comeback kings” sem. A fejlődés elindítására viszont joggal lehet büszke.

Nem, nincs értelme a szájkaraténak. Gérard Houllier sokat tett a Liverpoolért, sok szép mérkőzést (és trófeát) köszönhetünk neki. De 2005. május 25-én nem az ő csapata lépett pályára egy olyan sorozatban, amelyben nem ő jutott el a döntőig, hogy utána ne az ő buzdító szavai változtassák meg a második félidőt és kivitelezzék a játékosok más (a.k.a. Benitez) taktikai utasításait. Isztambul csodája nem csak abban áll, hogy 3-0-ról felállt a Liverpool: Isztambul a maga folyamatában szép, ahogy egy relatíve alárendelt szerepben levő csapat eljutott Európa csúcsára, hogy ott utoljára bemutasson az oddsoknak és megnyerje azt. És egyikhez sincs köze a franciának.

Szeretem Gérard Houlliert, de jobban az igazságot.