Csüggedés helyett egy kis bosszankodás

Hatból öt, nem rossz egy középpályástól - forrás:skysports.comVan egy ősi, dakota közmondás, (melyet még egy sámán hagyományozott az utókorra) miszerint “ha nem rúgod a hálóba a labdát, nem fogsz gólt lőni”. Sajnos a nagy bölcsesség mögött valós tartalom rejlik: Suarez lendületes megindulásai, félelmetes szabadrúgása, Skrtel fejese, vagy Kuyt lövései egyaránt megkímélték a Wigan kapuját. Gerrard és Meireles kettős hiánya megmutatta, hogy a középpályán bizony komoly problémák merülhetnek fel nélkülük. A lelkünk sötét bugyraiban viszont tudjuk, hogy igazságos eredmény született ma délután az Anfielden. Csüggedésre azonban nincs okunk, legfeljebb a bosszankodásra.

Az első negyed órát most udvariasan mellőzzük fejtegetéseinkből, se foci, se említésre méltó nem történt ezalatt. Az utolsó pár percet kivéve a csapat játéka ismét felvetette a kérdést: Hodgson mégis mi a jó eget csinált itt fél évig? Meireles, Maxi, Suarez és Kuyt olyan fantasztikusan kombináltak, hogy a második gól csak a szerencse folytán maradt el ekkor. Aztán jött az ominózus Meireles-Ngog csere, és a játék képe egy csapásra megváltozott: a Wigan ugyan jobban beszorult, ám hatalmas terek nyíltak a középpályán. Igazából csak idő kérdése volt, mikor fog végre hasznot húzni ebből Martinez csapata, illetve mikor bosszulja meg magát a tény, hogy a Liverpool képtelen volt egy második gólt beerőszakolni, kézzel, lábbal, farpofával, combbal, vagy egyéb nem labdakezelésre termett testrésszel. Azt hiszem az már majdnem lényegtelen, hogy a Wigan lesgólt szerzett-e, vagy sem, hisz úgysem ennek kellett volna döntenie.

Megköszönte

Másik oldalról nézve viszont némileg megnyugodhatunk: ennél már csak jobbat fogunk látni. Sem Gerrard, sem a hétközi fordulóban könnyebb sérülést összeszedő Agger nem voltak a pályán, míg Raul Meireles 54. percben történő távozása sem épp a megszokott ügymenet része. Suarez teljes, kilencven perces debütálása nem kis reménykedésre ad okot, tényleg csak egy kivételes pechsorozatnak köszönhetően nem került fel az eredményjelzőre az uruguayi.

Egy Carroll-hajszálnyi hiányzott neki

Ami ellenben egyáltalán nem tetszett: a Wigan támadói egészen a Liverpool harmadáig háborítatlanul hozhatták fel a labdát. Egy kicsivel pontosabban passzoló és kontrázó csapat bohócot csinált volna a védelemből. Második pont: a cserék. Ez mégis mi a szentséges jó ég akart lenni Kennytől? Ha Ngog feltűnt a képernyőn már rögtön imára kulcsoltam a kezem, hogy “jaj Istenem, csak ne neki passzolj, csak ne neki!” – a francia egészen egyszerűen minden tavalyi botlábas fellépését alulmúlta. Jovanovicról régóta tudjuk, hogy nem a “Who wants to be a millionaire” egyik adásában bukkantak rá Benitez emberei, de Kenny ‘pass and move’-jában körülbelül úgy nézett ki, mint mikor egy óvodás a csillag alakú formát a háromszöglyukon keresztül próbálja átgyömöszölni. Egyszerűbben fogalmazva: szeretnénk megköszönni neki eddigi ténykedését, de júniusban ajánlani kéne neki egy szimpatikus török csapatot. A harmadik csere meg… Ja tényleg! Nem volt harmadik csere! Ez már végképp érthetetlen, hisz Pacheco is helyet kapott a padon, egy pár percet igazán futkorászhatott volna.

Batman és... Caldwell

A problémák ellenére nem kell kardjainkba dőlni, nem volt ez egy tragikusan rossz mérkőzés. Sőt, egy kis szerencsével ma is meglett volna a három pont. Ettől függetlenül nem ártana visszakapnunk egy használható Gerrardot, Aggert, Joe Cole-t (ez már tényleg súrolja a sci-fi kategóriát), vagy egy Shelvey-t (ő még jó sokáig csak a lelátóról szemlélheti a meccseket), ahogy Andy Carroll is jó lenne végre, ha mosolyán kívül a góljaival is villogna. Négy meccset megnyertünk zsinórban, de ez egyelőre egy baráti vállveregetést ér a Premier League-ben. A tanulság viszonylag egyszerű: gatyát felkötni, mert még nagyon messze van a vége, addig meg legfeljebb a statisztikák szintjén örülhetünk.

A majdnem univerzális mez!